Ezt a könyvet annak ajánlanám:
1.Aki túl vidám vagy túl boldog, és ezen szeretne változtatni
2. Aki nem érti meg az időseket/esetleg lenézi őket, és szeretne némi empátiát gyakorolni
Nem egy vidám könyv. Az, hogy egy napon említik a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon-nal, az senkit ne tévesszen meg. Ezen a könyvön egyszer sem nevettem, talán mosolyogni sem mosolyogtam (ellentétben a 100 éves emberrel, ami úgy maradt meg bennem, mint egy vicces könyv). Hasonlítják Az ember, akit Ovénak hívnak-hoz is, de csak nyomokban emlékeztet rá, mivel Fredrik Backman könyve érzelmes, vicces és megható.
A mondanivalóját illetően: a 83 éves Hendrik naplót vezet, leírja mindennapjait. Eleinte egyhangú az egész, 2-3 naponta halálhírrel, betegségekkel, magánnyal. Majd megjelenik Eefje, aki felrázza az életét, megdobogtatja szívét (időbe telt, mire kiderült számomra, hogy Eefje nőnév). Szép lassan barátai is lesznek, és megalapítják az Öreg de még nem halott klubot. Ez mindenképpen követendő példa, hogy minden nyavalyájuk ellenére is próbálják megtalálni a jót az életben, programokat szerveznek, és élvezik, ami még megadatott. De a könyv valahogy mégsem erre van kiélezve, inkább az jött le, hogy hiába tesznek meg mindent a szórakozásért, akkor is csak a rossz lesz túlsúlyban. Végén meg is említi naplójában, hogy ámbár minden nap próbált pozitív lenni, mégis elég negatívra sikeredett az iromány.
Nekem is meghozta a kedvem a napló íráshoz, időnként elkezdem, abbahagyom, majd újra elkezdem.
Itt is megfigyeltem a szokásos nézőpontbeli különbséget: moly-on oda-meg vissza voltak a könyvtől, külföldi oldalakon viszont keményen lehúzták. Ennek azért is néztem utána, mert ugye a sok moly-os jó vélemény miatt vettem meg, és nem értettem, hogy nekem vajon miért nem tetszik, mi lehet a gond velem.
Többször lettem rossz kedvű olvasás közben. Aki viszont nem tud azonosulni az élethelyzettel, nincs idős rokona, és/vagy nem fél attól, hogy egy napon ő maga is ilyen idős és kiszolgáltatott lesz, az biztos meglátja a könyvben a jót.
"Nem tehetünk semmit az öregedés ellen, de nem muszáj öregnek lennünk."
George Burns
Van folytatása, ami ha jól látom még nem jelent magyarul, így nem kell dilemmáznom, hogy kitegyem-e magam egy újabb depi adagnak...