Ez a könyvecske egy kis cukker mukker, idilli, szívmelengető és aranyos történet.
Gyerekkönyvről van szó, de így felnőtt fejjel is kellemesen telt az a pár óra, míg olvastam. A kis Cedric apja meghal, és kiderül, hogy Amerikából Angliába kell utazzon, mert a morc nagyapa magához hívatja, mint egyetlen örökösét a grófi címre. Ez az alap ötlet is aranyos, de Cedric személyisége teszi ezt a könyvet jobbá: ő egy nyitott, senkivel sem előítéletes, mindenkihez jó szándékkal álló kisfiú. Csodálozva figyel mindent, és mindennek tud örülni. Persze a mai világban ez már naívságnak tűnik, és nem vagyok benne biztos, hogy merném ilyen viselkedésre nevelni a gyerekem. De az biztos, hogy ilyen világban szeretnék élni, ahol ilyen emberek vannak.
Cedrik nagyon szereti az anyukáját, az "Édest", de a gonosz nagyapa nem tűri meg az általa ostobának tartott amerikai nőt. Így nem is élhetnek egy fedél alatt. A történetben Cedrik a szeretetével meglágyítja nagyapját, és mindannyiunkat elgondolkoztat egy percre, hogy kicsit magunkba nézzünk hogy bánunk másokkal.
A könyből több film is készült, bár én egyiket sem láttam még, és ha jól láttam, színdarab is született belőle.
Ami számomra még különlegessebbé tette ezt a könyvet, az a személy, akitől kölcsönkaptam. Aki személyesen ismer engem, annak nem kell bemutassam Ella nénit, aki nem ismer, annak most leírom ki is ő. 90 éves, min. 20 évet simán letagadhat minden szempontból. Ő is mindenre rácsodálkozik és jószándékú. Nem hagyja el magát, bár pár éve egyedül maradt szegény. Ennek ellenére is folyton jön-megy, csacsog és keveset panaszkodik. Ő mondta, hogy mennyire szereti ezt a könyvet, amit először 10 évesen olvasott el, és azóta időről időre (úgy vettem észre elég gyakran :) ) újra olvassa.
Ajánlom minden fiatalnak, felnőttnek, és szülőknek, hogy olvassák fel gyerekeiknek.
