Ezzel a könyvvel kezdődött ismerkedésem Roald Dahl-al, és itt aztán nem is ér véget! Úgy indult, hogy olvastam valahol egy hozzászólásban, hogy mindenki, aki szeret olvasni, ismeri Roald Dahl-ot. Hát ekkor elszégyelltem magam, hogy mégcsak nem is hallotta róla, úgyhogy fel is írtam a bookancs listámra. Azt már nem tudom miért erre a könyvre esett a választásom, de nagyon nem bántam meg.
Szofi és a HABÓ a Barátságos óriás című filmből
Ez egy tündéri kis mese. Először kicsit tartottam a könyvtől, mert sokat vártam tőle, és az eleje nem úgy indult, hogy megütné a lécet. De megütötte! A nyelvezete érdekes, mondhatjuk, és azt hiszem a fordító befonhatta a haját, miközben ezt alkotta. Egy kis ízelítő a nyelvezetből, és emelem képzeletbeli kalapom Nagy Sándor előtt, aki ezt véghezvitte:
Csámcsászati szemszögből mindenfajta emberbab másmilyenségű. Van, amelyik fincsámcsi, és van amelyik rottyadék. Például a krétaiak tiszta rottyadékok. A krétaiakat egy óriás sem eszi meg!
A könyv Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ és Szofi története. Szofit elrabolja a HABÓ egy este, és elviszi magával az óriások földjére. Itt meglátja a többi gonosz óriást, akik embereket esznek. Szofi ezen annyira megilletődik, hogy tervet eszel ki, hogy megállítsák őket.
Sokat tanulhatunk a könyvből a HABÓtól, minthogy például a pukizástól boldogabbak lehetünk (így nem is érti mi emberek miért titkoljuk ezt), de, ami a számomra legfontosabb, hogy mivel az életünk egyharmadát átalusszuk, ezért azokat az éveket nem is kell számolnunk a korunkba. VAGYIS, én csak 22 vagyok :)
A könyv végig érdekes, aranyos, vicces, cuki, abszolút ajánlom mindenkinek, akinek a gyermeki énje időnként előkukkant. Nekem ilyen sokszor van, így nagyon kedvemre való volt ez a könyv, és már ki is vettem a következő Dahl könyvet a könyvtárból :)
