Ez a könyv röviden nyers és gusztustalanul realisztikus. Na de nem túl jó blogot írni egy sorért,így kifejtem :)

Kicsit féltem a könyvtől, hogy azért ez nem lesz egy vidám könyv, de úgy voltam vele, hogy kell ilyen is, az egyensúly miatt. Kutyafiú, vagyis Romocska 4 évesen egyedül marad, eltűnik a családja,majd az éhség miatt elkezdi róni az utcákat, és így verődik egy kutyafalkához. Éveket él így, mikor is híre megy, és nyomára akadnak.

Olvasás közben többször elfogott a rosszullét, túlságosan jól le volt írva minden, és még akár azt is elképzelni, hogy egy mocskos büdös helyen fekve odabújik a 4 éves kisgyerek, hogy szopja a kutya tejét... De persze ez még semmi ahhoz képest, hogy a fagyott döghúst úgy ette meg, hogy előtte lepisilte... Bevallom elkezdtem közben olvasni párhuzamosan egy aranyos könyvet is, mert ez sok volt.

Sok helyütt hihetetlen volt, hogy például hogy él túl egy 4 éves gyerek egy telet Oroszországban, hogy nem lesz sose komolyan beteg? Hogy nem kap el valamit attól a sok patkánytól, amit megeszik? A gondolkodás sem vallott gyerekre, inkább felnőttes gondolatok, megfigyelések voltak. Kutya szemszögből jól írt a nő, de a gyerek szemszög nem sikerült.

Viszont elérte a szerző, hogy azért drukkoltam, hogy az állatokkal maradhasson a gyerek, és mikor a végén pár doktor odakeveredik, ahol Romocska élt, a fejemhez kaptam, hogy mennyire normálisnak tartottam azt a beteg helyzetet. Érdekes. Úgy tűnt Romocska boldog, annak ellenére, hogy sokat fázik, éhezik, és döghúsok között él egy kis lyukban, nem messze a szemét dombtól. Így valahogy én is ezt tartottam az alap helyzetnek, hogy a kutyákkal van, ők a Család, a minden. Örültem volna, ha így marad minden, az "ideális" helyzetben.

A másik megfigyelés, ami kicsit általános, az az, hogy gyakorlatilag borítékolni lehet, hogy ha egy könyvben vannak állatok, tuti meghalnak, vagy akár emberek is. Úgy értem, ha esetleg nem lenne benne ilyen, akkor a happy endes könyv gyermetegnek, nyálasnak lenne titulálva, kiszámíthatónak, Disney mesének. Így, hogy ne legyen kiszámítható, kinyírnak valakit, de innentől már ez is kiszámítható. Ezt a könyvet is úgy vettem a kezembe, hogy biztos voltam benne, hogy fog kutya meghalni,( a főszereplők közül), csak a számában nem voltam biztos, hogy mennyi. Jobban meglepett volna, ha nem így történik.

Ami a könyv előnye, hogy az első harmada után egyre izgalmasabb, és onnantól egészen a végéig nagyon feszülten olvastam hogy mi lesz, és nagyon gyors tempóban. Szóval azt mondom, hogy, aki kicsit szeretne valami "mást" olvasni, ami izgalmas, elüt a többi könyv sémájától (és, akár sokkolni akarja magát), az nyugodtan vegye a kezébe. Szerintem az írónő beteg, de ez csak az én véleményem :)

https://moly.hu/konyvek/eva-hornung-kutyafiu