Krimikben annyira nem vagyok járatos, se film-se könyv terén, így nem tudom a többi krimihez hasonlítani, hogy jobb-e vagy rosszabb. Ennélfogva az összes típusú könyvhöz hasonlítom, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó. Nálam egy könyv mércéje abban mutatkozik meg, hogy le tudom-e tenni, olvasom-e este későn, vagy akár hajnalban, gyorsan haladok-e vele, és itt a válasz mindenre igen. Azt nem tudom, hogy miért pont ezt a krimit kaptam a kezembe így elsőnek, talán valahol olvastam is róla jókat, másrészt valamiért szimpatikusak az észak-európai írók. Szégyen és gyalázat, de a borító is megkapott :) Bátran ajánlom mindenkinek! 
Az első pár oldal elég uncsi könyvet sejtetett magában, de azért ilyen hamar(szerencsére) nem teszek félre könyvet, 50 oldalt azért megnézek. Itt annyi se kellett, hogy lássam érdemes folytatni.
Erlendur felügyelő szabadságát szülei elhagyatott házában tölti vidéken, kissé zord körülmények között. Két dolog is foglalkoztatja, egyik kisöccse eltűnése, másik pedig egy helybéli nő rejtélyes halála. A kettő nagyjából egy időben zajlott, kb 50 éve. Sorra járja az embereket, helyszíneket, közben egyre több tény és adat kerül elő. Kicsit helyenként megrázó volt nekem a történet, gyermeteg lelkemnek. Az idősíkokban ugrál, a múlt és jelen között, a két szál párhuzamosan fut, de mindenkettő egyformán érdekes.
Nem tudom ki emlékszik / vagy ki szerette a Döglött akták című sorozatot, de akinek az bejött, ezt a könyvet is szeretni fogja. Az a sorozat is erre a metódusra épült, hogy egy ezeréves ügyet elővesznek, és az embereket újra felkeresve új nyomokra bukkannak. A végén persze sikerül minden ügyet felgöngyölíteni.
