Ezt a könyvet még férjem vette nekem, bevallom lehet, hogy magam sosem hozom haza a boltból. Rengeteg jót olvastam róla, így hatalmas elvárásokat tápláltam felé. Mivel 660 oldalas monstrumról van szó, meggondoltam mikor kezdek bele. Egyszer már nekiálltam, de akkor pár oldal után nem kapott el, így félre tettem. Most ismét eljött az idő!
Az első kb 200 oldal után úgy voltam, hogy jó, jó, nem rossz könyv, remekül tud hangulatot teremteni az író, tehetséges, átérzek mindent, és izgulok a szereplőkkel, de miért a nagy felhajtás a könyv körül? Nem éreztem azt, hogy ez olyan egyedülálló vagy kiemelkedő alkotás lenne.
Aztán a következő 460 oldalt 2 nap alatt kiolvastam.
Mindig sokat gondolkoztam, mitől jó egy könyv számomra, és mitől érzem azt, hogy valami annyira jó, hogy 5 pontból 5.1-et érdemel? 5.1 azt jelenti nekem, hogy ez a könyv különleges: valóban elvarázsol; mikor felveszem, vagy leteszem éppen, akkor mosolyt csal az arcomra maga a könyv létezése; szeretek ott lenni abban a világban, amit megteremtett. Sőt, vágyom oda, és mikor a könyvért nyúlok, akkor előre örülök a rám váró kalandoknak. Mikor ellentétes érzések vannak bennem: olvasok ezerrel, mert annyira jó ott lenni, de már előre félek, hogy mi lesz, ha vége? És, amikor a végére érek, könnyek homályosítják el a szemem. Nem azért, mert annyira megható a vége, vagy drámai, hanem mert annyira csodálatos élmény volt az egész, és hálás vagyok érte.
Eddig ezt nem sok könyv érte el nálam, persze van, mikor végig izgulok egy krimit és csattanós a vége, vagy jót nevetek egy vicces könyvön, vagy elpityeredem egy drámai fordulaton, és lehet ezek bekerülnek a kedvenceim közé és megkapják az 5.0-t is. De van pár könyv, ami ha eszembe jut, mindig kedves szívvel fogok rá gondolni, és ez a könyv is ilyen.
No, és hogy a könyvről is írjak valamit: ez egy fiú életéről szól (haha, ezt nem lehetett kihagyni). Mi van benne? Minden, egyszerűen minden. A 11 éves Cory apuja szemtanúja lesz egy balesetnek, próbálja megmenteni a kocsiba ragadt embert, de kiderül, hogy már halott. Ez sok mindent megmozgat a családban, az apukája teljesen belerokkan, Cory-ból pedig kihozza a kíváncsiságot, hogy megfejtse az eseményt. Mindenre figyel, így rakosgatja össze az elemeket. Ez a krimi vonal a történet váza, de ez a könyv sokkal több ennél. Benne van az ifjúkori varázslat, amikor egy nyári napsütéses napon a réten repkedsz a szabadságtól a barátaiddal, biciklizel, kalandokat keresel, kiállsz a barátaidért, szembe szállsz a nagyobbakkal, mikor gonoszkodnak, szembe nézel a változással, elmúlással, vagy kinyílik a szemed a másik nem iránt.
Az író előtt emelem kalapom! Bármiről is szólt egy fejezet, teljesen át tudtam neki adni magam, akár ha egy földönkívülis filmet néztek a fiúk vagy hallottak egy jó számot, teljesen fellelkesültem én is. Sok fejezet volt letehetetlenül izgalmas, volt, amelyiken sírtam is. Egyszerűen a markában tartott az író végig. Úgy írt le helyzeteket, hogy azt éreztem, ezt magam se tudtam volna jobban leírni, lehetetlen is lenne szebben megfogalmazni. Coryval együtt örültem, szomorkodtam, izgultam és szárnyaltam.
Ebben a könyvben benne van a gyermekkor gondtalansága, minden bánata, öröme, és emlékeztet minket is a bennünk élő gyermekre.
Kár, hogy én nem tudok olyan szépen írni, hogy ezt mind vissza tudjam adni.
