A sorozat első része, A toszkán titok egész jó volt, némi olasz életérzés átjött belőle, volt hangulata. Így megszereztem a folytatást is, és tartogattam a toszkán útra, hogy de poén lesz ott olvasni. De mivel egy betegség közbe szólt, és kicsit magam alatt is voltam, reméltem ez majd felvidít.
A struktúra hasonló: egyrészt Anna jelenébe csöppenünk bele, aki már Francesco felesége és 3 gyerkőc édesanyja. A párhuzamos múlt szálban Francesco nagyapjának gyermekkorába tekinthetünk be, és egy korabeli szokást ismerhetünk meg.
Kicsit fura volt, hogy azért nem volt annyira váltott szemszög: majd 100 oldalon keresztül csak a múlt haladt, nem volt olyan változatos, vagy átgondolt.
Összességében ez a rész kicsit olyan szedett vedett. Be lett dobva pár szörnyűség (mint pl fajtalankodás)- elég sokkoló, aztán alig kerül szóba ismét. Kicsit hatásvadásznak éreztem ezeket a húzásokat. Mintha lett volna 10 gondolat, amik ütősek, és egy könyvet kéne belőlük fabrikálni: és íme az eredmény.
Azért voltak persze jó részei is a könyvnek: valamennyi olasz hangulat, érdekes új karakterek. De ezek után kicsit félek már a folytatástól (ami remélem a befejező rész is lesz egyben.)
