Ezt a könyvet tartogattam, hogy majd akkor olvasom, mikor sikerül bepótolni az elmaradt nászutat (amit Toszkánába terveztünk), de mivel az nem tudom mikor fog összejönni, és hamarosan legalább pár napot Olaszországban tölthetünk, nem halogattam tovább.
Anna anyukája- Ines, a naplóját hagyja lányára, aki rájön, hogy sok mindent nem tud az anyukájáról, és most már késő, csak ez a napló maradt, hogy megválaszolja a kérdéseit.
Az állásából kirúgták éppen Annát, és a párkapcsolata sem éppen idilli, úgy dönt felgöngyölíti családja múltját, és követi a nyomokat a toszkán Rofellébe.
Mivel a napló egy része olaszul van, szüksége van segítségre, hogy megértse, milyen szerepet töltöttek be szülei a 2. Világháborúban, hogy ismerkedtek meg, és hogy alakult az életük. Így került egyre közelebb Francesco-hoz, akivel nagyon hamar barátok lettek.
Így két idősíkon játszódott a történet: Anna olaszországi kalandja, és a szülei sorsa a háború alatt.
A naplóbejegyzésekkel 2 gondom volt: egyik, hogy nem tűnt túl hitelesnek ez a részletes leírás, én bár nem írok naplót, de biztos nem így tenném, hogy "- Valami valami valami- mondta elhalt hangon xy." Pláne, hogy hangsúlyozták mennyire titokban kellett a naplót tartani, hogy le ne bukjanak a partizánok, és mennyire nem volt ideje írni a háború alatt. A másik, én biztosan nem szeretnék arról olvasni, hogy hálták el a szüleim a nászt, ilyen részletességgel. És ezzel el is mondtam minden negatívumot a könyvről.
Eleinte jobban szerettem Anna részeit olvasni, a csodás olasz táj, ételek, borok, és persze Francesco. Aztán azt vettem észre, hogy már várom a napló bejegyzéseket is, hogy alakul Ines sorsa. Szomorú volt olvasni, bizakodtam, hogy csak jobbra fordul, de ez nem ment ilyen könnyen.
A könyv vége annyira szép lett, könnyeket csalt a szemembe, magam se tudtam volna jobb befejezést kitalálni. A folytatást is olvasni fogom!
