Bíztam ebben a könyvben, a jó vélemények alapján arra számítottam, hogy ez nagyon fog nekem tetszeni. Egy téves hívásból kialakuló kapcsolat, ígéretesnek tűnt. Így mikor már "csak" annyira voltam beteg, hogy még feküdnöm kellett, de olvasni már volt erőm, erre esett a választásom. A nevetés gyógyít, nemde?
Delia épp szakít barátjával, akivel bár jól elvannak, valami mégsem az igazi. Ekkor jön egy téves hívás, amit nem lehet csak úgy letenni. Majd a hívást üzenetek követik. Majd még több üzenet, és egyszer csak azt veszik észre, hogy már egész nap csetelnek. Barátság alakul ki közöttük, és az egész napos beszélgetés alatt egyrészt megismerik egymást, másrészt mégsem tudnak sok mindent a másikról.
Egy nap alatt kiolvasós, gyorsan haladós könyv ( a sok cset miatt), de azért több mindent hiányoltam, vagy furcsáltam. Először is, Deliáról alig derül ki valami, így nehéz elképzelni olvasás közben, vagy megismerni. Zach karaktere, aki egyben a szuper szexi, macsó, rosszfiú, de közben egy zseni kocka, aki 25 éves korára már olyan sikeres üzleti életet él, hogy azt bárki megirigyelhetné. Hát oké.
Eleinte nem volt túl hiteles nekem, hogy miért is kattantak annyira egymásra, a beszélgetések nem ütöttek akkorát. Maga az alapötlet jó, volt pár poénos rész is a könyvben, és aztán tetszett, ahogy alakult a kapcsolat. Nem tudom, hogy a túl nagy elvárásom vagy a betegség miatt, de azért annyira nem kapott el a könyv.
Ui.: a kecskés részek nagyon cukik :))
