Még korábban nem olvastam az írótól, így nem tudtam hogy mire számítsak. Valahogy másra készültem, nehéz megfogalmazni mire is: talán valahogy nagyobb horderejű témák, több mondanivaló.
Érdekes a sztori, de ebben a könyvben ami igazán fontos, az a hangulat. Azt pedig tudott kelteni Zafón. A Carver család úgy dönt, hogy a háború elől elmenekülnek és az óceánhoz költöznek. Ez alapvetően nem volna egy rossz ötlet, de... már mikor megérkeznek a pályaudvarra, fiúk Max látja, hogy az óra furcsán jár, és egy nem éppen hétköznapi macska szegődik hozzájuk. És, ahogy Max felfedezi a környéket, házat, a kétes elemek csak szaporodnak.
Szerencsére megismerkedik egy helyi fiúval, és Roland egy darabig sikeresen eltereli a figyelmét. Max nővére is a bandához csapódik, így együtt járnak el búvárkodni. Amíg az is veszélyessé nem válik.
A köd hercege ugyanis megjelent, és nem enged: ő ha ad valamit, behajtja a korábbi ígértetet.
Van ebben a rövidke kis könyvben így izgulós hangulat, jó sztori, érdekes karakterek és drámai befejezés.
Bár nem sok Stephen King könyvet olvastam még (csak A ragyogást, és az Az-t láttam filmen), de elég sok hasonlóságot éreztem a felhasznált elemekben: bohóc, macska, tengerpart, vidámpark és varázsló. Így, aki King-et szereti, vagy ezt a misztikus hangulatot, és egy gyorsan kiolvasható történetre vágyik: tádáám.
