Korábban olvastam a Zárj minden ajtót!, ami nem volt tökéletes, de így egy év után is emlékszem a történetre, beugrik a kép, ami a fejemben játszódott, ez pedig egy jó könyv ismérve.
Magam is szoktam csapatépítéseken játszani a "2 igaz, 1 hamis" játékot, hát ezek után lehet máshogy nézek majd erre a játékra, és ez a történet fog eszembe jutni. (Meglátjuk.)
Gondoltam, hogy a történet (itt is) lassan fog kibontakozni. Emma 13 évesen egy nyári táborba megy, ahonnan egyik éjjel eltűnik 3 szobatársa. Azóta sem kerültek elő. Mardossa a bűntudat, és mi, olvasók csak sok oldal után tudjuk meg, hogy miért. 15 év elteltével újra nyitják a tábort, és meghívják Emmát, ezúttal mint felügyelő.
Fura dolgok történnek, Emma mindenkire gyanakszik, senkiben sem bízik. De úgy érzi, maradnia kell, így tud csak túllépni a múlton. De nem tudja, hogy megőrül, vagy valaki a bolondját járatja vele.
A táborozókkal együtt lakik ugyanabban az épületben, mint gyerekkorában (kísérteties egybeesés), jóba lesz a 3 lánnyal. Folyamatosan a múlt jár a fejében, próbál kutatni, hogy rájöjjön mi történt 15 éve, hisz barátnőinek azóta sem akadtak a nyomára...
A könyv háromnegyede nagyjából ilyen, hogy mindig várom mikor fog történni valami rémség, vagy mikor derül ki valami nagy horderejű dolog a múltról, de mindig csak a sejtelmes zene szól a háttérben, a csattanó várat magára.
Próbáltam tippelgetni ki mi merre miért, de (ismét) a közelében sem jártam. A rövid fejezetek miatt, és mert izgalmas, egy nap alatt kiolvastam (az idei 50.könyvem). Biztosan fogok még olvasni az írónőtől, nekem tetszik a stílusa.
