Elég sokszor jött szembe velem ez a könyv, érdekes a sztori: krimi vonal egy nyugdíjas otthonban, vicces keretek között, és írják, hogy Steven Spielberg vette meg a filmjogokat, hát akkor uccu neki, olvassuk.
Telitalálat, mikor az embernek reményt adnak egy más fajta öregkorra. Látunk sajnos rossz példákat, amik elijesztenek. De az ilyen könyvek enyhítenek ezen, hisz lehet, hogy dolgok nehezebbek lesznek (fizikailag): például lassabbak leszünk, többször le kell pihenni míg A-ból B-be jutunk. Lehet szellemileg is lassabban reagálunk, de azért nem szabad leírni magunkat. Kicsit más feltételekkel, de lehet teljes életet élni.
Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron csütörtökönként megoldaltan bűnügyek kapcsán gyűlnek össze. Aztán mikor az ő ismerettségükben történik haláleset, egész más perspektívája lesz a klubnak. Velük bizony számolni kell, még a rendőrségnek is!
Elizabeth karaktere nagyon jól sikerült, a történetet Joyce napló bejegyzései teszik közelebbivé, és sokszor érzelmesebbé. A történet helyenként vicces, jókat mosolyogtam, a krimi szál pedig izgalmas.
Donna mindig is önfejű volt, lobbanékony, és ragaszkodott ahhoz, amit a fejébe vett. Ami előnyös tulajdonság, ha az embernek igaza van, de hátrány, ha nincs.
Tetszett a stílus, a könyv mindjárt az elején elkapott és a rövid kis fejezetek olvastatják magukat. Jól lehetett haladni, nem volt unalmas. A végén kicsit már sok volt a gyanús emberkékből, de ettől függetlenül ez egy remek sorozat indítás, és vevő leszek a folytatásra is.
