Hú de megszenvedtem ezzel a könyvvel! Aranyos kis történetnek tűnt, ahogy egy talpraesett kislány nyomozásba kezd, ezért is került fel a listámra.
Olvasás közben számtalanszor azt vettem észre, hogy elkalandoztam, azt se tudtam mit olvasok. Eleinte nem is értettem mi a sztori, egész "felüdülés" volt, mikor lett egy halott. De ennek ellenére is letettem 20%-nál, egy kihívásra kellett volna befejezzem, de úgy véltem nem ér ennyit a dolog. Szóval pihentettem, majd pár könyv közbeiktatása után mégis adtam neki egy újabb esélyt.
A 11 éves Flavia apukájával és 2 testvérével él, hobbija az, hogy a laborjában kísérletezzen. Mikor holtan talál valakit a kertjükben, ráadásul még az apukáját is letartóztatják, akkor kézbe veszi a dolgokat. Fel- alá teker biciklivel, könyvtárban kutat, beszél emberekkel, és végül összeáll lassan a kép.
Így lehet optimalizálni egy hazugságot: rá kell dobni még egy lapáttal.
Maga a kerettörténet a madárral meg bélyeggel nem volt a legizgalmasabb és azt a madaras részt még most sem értem teljesen. (Biztos akkor is elkalandoztam éppen.)
Flavia karaktere tetszett, a megjegyzései, logikája, de időnként azért nehéz volt elhinni, hogy csak 11 éves. A könyv vége már egészen izgalmas lett, kicsit el is homályosította a korábbi szenvedéseimet. Lehet idővel próbálkozom a folytatással.
