Kate, miután elveszti a munkahelyét úgy dönt, hogy Franciaországba utazik. Ott a családi pincészetben jobban tud készülni a bormesteri vizsgájára, rokonaival is együtt lehet. A szomszédban viszont az első nagy szerelme lakik, tart attól a találkozástól kicsit.
Eddig ez csupa olyan dolog, amiről úgy gondoltam tetszeni fog nekem, megspékelve egy régi naplóval, családi titkokkal és nyomozással. Alapvetően vonzanak az ilyen dolgok, imádnék egy régi naplót találni, de már azt is szeretem, ha egy régi könyvben találok egy írást, akár legyen az egy sor ajánlás, dátum, bármi.
Könnyed kikapcsolódásnak ígérkezett, de ennél súlyosabb ez a történet. Párhuzamosan halad a 2 szál: Kate utazása a jelenben, és a múltat egy napló bejegyzésein keresztül láthatjuk. A 2.Világháborúról olvasni sosem könnyű, olyankor jobban értékeli az ember, amije van. Ott a folyamatos bizonytalanságban, éhezésben is megmutatkozik, hogy vannak jó emberek, akik nem adják el magukat, nem hódolnak be, és próbálnak segíteni a náluk még rosszabb helyzetben levőknek.
Kate próbálja megtalálni önmagát, hol is képzeli el az életét: Amerikában vagy Franciaországban, mihez kezdjen azzal, hogy még mindig nem közömbös Jean-Luc iránt, vagy mi legyen az újonnan megismert Walkerrel, aki bár szimpatikus, mintha valami nem stimmelne vele.
A pince pakolása közben egy rejtett részre bukkannak, ahol számtalan üveg bor, és a múlt egy szomorú szakasza várja. A családról úgy hírlik, hogy a háború alatt kollaboráns volt, de nehéz elhinni. És azt is ki kell deríteni, hova lett a legendás borkészlet, amik nincsenek a többi között?
Nem volt könnyű olvasmány, de a szép táj, az emberi jóság ellensúlyozta a szomorúságot.
