Armentrout munkásságával nem voltam (vagyok) tisztában, ez az első könyvem tőle, amit egy kihívás miatt kezdtem el olvasni.
Az elején kissé elbizonytalanodtam, hogy ez valóban nekem való könyv és vajon elbukom-e a kihívást. Valószínüleg célszerű lett volna megnézzem a könyvön a címkéket: fantasy, démon, paranormális- és máris kaptam volna egy képet arról, hogy mi vár rám. De nem tettem meg, így meglepődtem hogy itt démonok, örzők, gorgók, vizköpők, pokol és társai szerepelnek.
Layla 17 éves, az örzőkkel lakik, bár kilóg onnan: hisz ő félig örző, félig démon. Emiatt a két világ között lavírozik, de nem könnyű. Zayne szinte a testvére, bár a lány nem úgy tekint a fiúra.
Egy nap egyre furább dolgok történnek, mintha vadásznának Laylá-ra. Ekkor toppanik be Roth....aki démon, nem is akárki, hanem egy felsőbbrendű démon (bármi is legyen az). Ő aztán összezavarja mégjobban az amúgy is bonyolult szálakat. Layla-t nem hagyja hidegen a fiú: az arany színű szeme, sötét haja, izmos teste, kígyó és sárkány tetoválásokkal. A stílusa mondjuk idegesíti, állandóan pikáns megjegyzéseket tesz Layla előtt, zavarba hozza, viccelődik. Ahogy megismeri a fiút, kiderülnek a mélységei, ahogy az lenni szokott, neki is vannak érzései, és más, mint ahogy Layla először gondolta.
Roth volt a kedvenc karakterem, na és persze Bambi!
A végére egész belerázódtam a történetbe, izgultam is a végkimenetel miatt. Nem volt rossz történet, de nem hiszem, hogy folytatni fogom.
