Nem igazán tudtam hova tenni ezt a könyvet: akartam is olvasni meg nem is. A sok pozitív vélemény nem lehet véletlen, de nem voltam biztos benne, hogy rá tudok hangolódni most egy ifjúsági könyvre. Egy kihívás aztán eldöntötte, hogy olvasni fogom, és amint belekezdtem, hamar eszembe jutott, hogy nem lesz gond, Laura jól ír.
Újvári Hanna 1 éve vesztette el az anyukáját, azóta az apukájával ketten maradtak. Begubóztak, nem járnak el sehova, ezért Hannát váratlanul éri, mikor év végén bizonyítvány osztáskor az igazgató behívatja. Az Iskolák Országos Versenyét évente rendezik meg, és ezúttal a Szirtes gimnázium is lehetőséget kap, hogy egy négy fős csapattal induljon: Hanna, mint matekzseni képviseli az iskolát, Zsombi robotikában remekel, Bernadett vizilabdás, és Lóri, hát neki erős a vádlija. 
Ők négyen vágnak bele a kalandba, aminek a helyszíne is csak induláskor derül ki. Nagyon szép helyen van a tábor, modern, medencével és egyéb szórakozási lehetőségekkel, az iskolák között lassan barátságok köttetnek. Viszont sosem lehet tudni mikor jön a következő feladat, melyik csapattól kell búcsút venni.
Nagyon jókat kacagtam, sőt egyenesen nevettem is a könyvön: Kocsis igazgató nagy arc, ahogy nyomul, folyton élőzik, posztol a versenyről, teljesen rápörgött, a versenyen azonban mindenki más viccelődik, hisz soha nem hallottak róla, és Hanna nagyiját sem kell félteni.
Itt is előkerül a közösségi média bírálata, amit bár helyenként már soknak éreztem, de az üzenettel egyetértek.
Aztán többé már nem posztoltam semmit. Már nem célom elhitetni a világgal, hogy tökéletes az életem, mert nem az.
Szimpatikus volt, ahogy Kornél és Hanna egymásra hangolódtak, tetszett, hogy lassan alakul az egész, és nem tudatos, de a fiú pont azt adja a lánynak a nehéz időszakban, amire szüksége van. Szavak nélkül.
Amin meglepődtem, hogy a következő rész ennek a versenynek a folytatása (azt hittem a jövő évi verseny lesz), így nincs mese, folytatnom kell.
