Mindig meglepődöm, hogy mennyi jó könyv van, amiről még csak nem is hallottam. Mivel fantasy könyvekben nem vagyok annyira otthon, csak random keresgéltem közöttük, mikor férjecském megjegyezte, hogy "ez filmben jó volt". Gondoltam magamban, hogy "oookéé, hát akkor legyen... (...készült ebből film?)".
Nagyon igyekeztem bízni benne, hogy jót választottunk, de nem volt könnyű: a görög mitológia sosem volt a kedvencem. Ennél is nagyobb meglepetésként ért, hogy már a könyv elején biztos voltam benne, hogy ezt szeretni fogom. A sztori se perc alatt beszippantott, és az író vicces, könnyed stílusa is.
Percy Jackson átlagos fiatalként éli mindennapjait, de azért van pár fura dolog. Valahogy nem jól teljesít az iskolában, mindig bajba keveredik, és mikor az egyik tanára szörnnyé változik, senki sem hisz neki. Már magában is kezd kételkedni, mikor egy újabb "lény" üldözőbe veszi. Anyukája úgy látszik többet tud erről az egészről, mint ezt Percy gondolta volna, és azonnal indulnak, inkább menekülnek a félvér táborba.
Senki sem siet azzal, hogy megmagyarázzon mindent töviről hegyire a fiúnak. Erre idő sincs, hisz küzdenie kell, majd feldolgoznia édesanyja eltűnését, és a táborban sem fogadják tárt karokkal.
Végül megtudja, hogy azért érte olyan sok támadás az utóbbi időben, mert Zeusz villámját ellopták, és Percyt gyanúsítják vele. Így elindul a 10 napos kaland, ahol Grover (a szatír) és Annabeth lesznek segítségére, hogy megküzdjön a lehetetlennel: kinyomozza ki lopta el valójában a villámot, és visszavigye Zeusznak az Olimposzra.
Nem mondom, hogy néha nem értetlenkedtem mennyire naív ez a Percy fiú, de ha nem így lett volna, akkor ez nem is kalandtörténet, csak sima útleírás. Szóval ilyenek miatt nem vonok le, mert tökéletesen kikapcsolt a könyv, és nagyon jókat is kuncogtam közben. Már bele is kezdtem a folytatásba!
