2021. január 17. írta: csillabella

Colleen Hoover & Tarryn Fisher - Soha, de soha

4.0

Bár nem ez az első olvasásom Colleen Hoovertől, nem tudtam mire számíthatok a 3 rövidke kis kötettől, ráadásul fantasy címkével.

Az első részt pikkpakk letoltam, nagyon tetszett. 2 fiatal arra ébred egy napon, hogy semmire sem emlékeznek, nem tudják, hogy kik ők maguk, hol laknak, miért vannak iskolában egyáltalán. Csak annyit tudnak, hogy bármi legyen is ez, együtt kerültek bele. Izgi, ahogy nyomoznak olyan alap infók után hogy hívják saját magukat, szüleiket, egyáltalán milyen emberek is ők maguk. Lehet nem olyanok, mint szeretnék.

Itt sajnos kicsit magamra ismertem. Márhogy én nem ébredtem még egy reggel sem arra, hogy amnéziás vagyok. De volt, hogy véletlenül megtaláltam egy régi csetelésemről screent, és nem hittem a szememnek milyen voltam, nem is emlékeztem arra a beszélgetésre, és most sem tudom mik voltak a körülmények. Mintha nem is én lettem volna.

Ezután a kellemetlen kitekintés után jött a folytatás, a második részt is egyben kiolvastam, kicsit nyomasztóbb volt és zavaros, de még mindig faltam a lapokat, hogy megtudjam hogy kerültek a fiatalok ebbe a helyzetbe, hogy oldják meg. Ötletem se volt.

Aztán jött a fekete leves, a befejező könyvecske: na ne. Itt már kicsit átment romantikába a dolog, és a vége...vagyis a magyarázat. Ennél még az is jobb lett volna, ha a jósnő átkozza meg őket, azért vesztik el az emlékezetüket. Sajnos ez agyoncsapta az egész élményt.

A stílus nem volt rossz (főleg az első 2 részben), az a kis romantika, ahogy Silas és Charlie újra és újra egymásba szeretnek is tetszett. A 3 rész nagyjából egy "könyvnyi" mennyiséget tett ki. Az alapötlet jó volt, de lehet nem kellett volna belekezdeni az írásba, amíg nincs egy jó befejezés. Az volt az érzésem, hogy sokkal de sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből. Kár érte.