Skandináv krimivel nem lehet annyira mellényúlni - kivéve persze, ha az ember Karácsony előtti napokban áll neki, ünnepekre hangolódni nem a legjobb választás, így félre is kellett kicsit tegyem.
Nehezen rázódtam bele a történetbe, itt a rövid fejezetek nem segítettek, mindegyik fejezet másról szólt, nem értettem ki / mi hogy függ össze a majdani "gesztenyeemberrel". Hát ezen a részen túl kell lendülni, jobban kell figyelni mint én tettem, és akkor hamar élvezhető lesz.
Thulin nyomozó kapja azt a kegyetlen esetet, ahol egy anyukát megcsonkítanak, és találnak a helyszínen egy kis gesztenyeembert. Nyomozó társa, a husky szemű Hess, akit kissé labilisnak tartanak, így eleinte nem is jönnek ki túl jól. A könyv elején levő zavaros fejezetek egyikében Rosa Hartung története is összezavarhat minket: a politikusnő lánya eltűnt, a gyilkost elfogták, bevallotta tettét, a nyomozást lezárták, bár a holttest sosem került elő. Eleinte nem sok lövésem volt, hogy jön ez ide.
A gyilkosságok folytatódnak, megcsonkított anyukák, a helyszínen gesztenyeember. Két közös pont van mindössze: a gesztenyeemberen található ujjlenyomat, és a gyerekek sorsa.
Van minden ebben a könyvben: gyermekbántalmazás, a szociális rendszer hiányossága, a rendőrségi vezetők gőgje/egója, traumák és bekattant beteg emberek. Ami emészthetővé tette mindezt, az az, hogy nem volt minden szörnyűség kifejtve részletesen.
A végére egy kerek sztori állt össze, minden kirakós a helyére került, és a kezdeti döcögés után már nem eresztett a történet! Nem is sejtettem ki a gyilkos, bár az indítékai hamar tiszták lettek. A lezárásnál volt azért pár nem túl logikus dolog a nyomozók részéről, de gondolom ez kellett, hogy úgy alakuljon a végkifejlet, ahogy Soren azt elgondolta.
