Hát már rég nem maradtam fent éjjel egy könyv miatt... ezt a könyvet nem tanácsos este olvasni, mert az ember azt veszi észre, hogy hajnali 2 van, és másnap munkanap.
És rég nem törölgettem ennyit a szemem olvasás közben: hol a szomorúság könnyeit, hol a meghatottságtól érzékenyültem el.
Sokrétű ez a könyv: az alapja szomorú, de vicces is, romantikus, erotikus, pajzán, pikáns, megható.
Két megtört ember találkozása, akik átélték a legrosszabbat: Liz a férjét, Tristan a fiát és feleségét vesztette el. Mindenki rémálma ez. Hogy lehet ezek után tovább létezni, túlélni, lélegezni?
Mindenki óva inti Lizzie-t Tristantól, hisz senki sem ismeri a férfi múltját, csak azt látják, hogy egy zakkant köcsög. Liz azonban látja a férfi valódi arcát is.
Nagyon tetszett kettejük kapcsolata, bár nagyon meg is viselt az egész. Faye, Liz barátnője, hát tuti nem százas, de az őszinte nagy szája mindig megnevettetett.
Máshogy dolgozzuk fel a veszteséget, Liz igazán különleges módját találta, hogy vigasztalja kislányát, és ezzel életben tartva férje emlékét is.
A történet már az elején elkapott, nem eresztett. A végén levő új infó / csavarnál persze azt mondtam magamban, hogy ...na ilyen nincs. De még ezt is megbocsátottam a történetnek.
Ez egy sorozat első része, viszont, ahogy olvastam, ezek mind különálló történetek. Ez egy szép kerek lezárt egész volt, emiatt most nem fogom folytatni a következő történettel, de idővel biztosan sorra kerítem.
