Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy közepesen aranyos kis sztorinak tűnt, ami egynek nem lesz rossz. Aztán azon kaptam magam, hogy teljesen elvarázsolt a történet, izgultam (és drukkoltam), hogy egymásra találjanak végre a szerelmesek.
Lincoln nem túl elégedett az életével: az anyukájánál lakik, nincs párkapcsolata, és a munkája abból áll, hogy egy cégnél az alkalmazottak leveleit olvassa. Na nem akármelyiket, hanem amik fent akadnak a biztonsági rendszeren.
Így nyer betekintést Beth és Jennifer levelezésébe, és ezáltal az életükbe. Hiába mondták el a lányoknak számtalanszor, hogy a céges emailt ne használják privát célokra... így ismeri meg Jennifer személyes bizonytalanságát és tragédiáját, és Beth párkapcsolatát.
Egyszer csak azon kapja magát, hogy már várja a lányok leveleit, és egyre inkább érdekli Beth. A levelekből sok mindent megtud Lincoln: ezektől időnként szomorú lesz, de egy nem várt forulat egészen felvidítja, és arra is motiválja, hogy lépjen ki lassan a régi életéből
Örülök, hogy felkerült a radaromra ez a történet (egy kihívásnak köszönhetően), kár lett volna kihagyni. Ami egy kicsit levont, az a végén a nyüglődés. Már tudtam mi lesz a vége, felesleges volt elhúzni.
