Ohhhh, ez a szép borító! Ehhez jön még Párizs, egy cukrászda és persze egy csipet szerelem.

Gui 1909-ben Párizsba utazik, hogy a vasútnál dolgozzon. Nagyon kemény ez a meló, egy véletlen azonban a Clermont Cukrászdába sodorja. Itt egy más világ tárul elé: finom sütemények, szép berendezés, kifinomult emberek és persze Jeanne- a tulaj lánya. Gui mindent bevállal, csakhogy a közelében lehessen.

Petra nyomozásba kezd 1988-ban, miutána meghal szeretett nagyapja: marad utána egy fotó és az azt övező rejtély. Közben próbál haladni a doktori disszertációval, de nem tud koncentrálni, jobban izgatja mit követhetett el a nagyapja fiatal korában, ami miatt azt írta egy fotóra, hogy "bocsáss meg", és ami miatt Hall, az életrajzíró beleásta magát a munkába. Így versenyt fut az idővel, hogy előbb derítse ki mi történt a múltban nagyapjával, mint Hall.

A történet párhuzamosan halad a két idősíkon: nekem Gui és Jeanne története jobban tetszett, ezeket a részeket szerettem olvasni. Viszont nagyon ettem volna valami finom sütit, vagy fánkot. Így, aki a könyvet a kezébe veszi, készítsen be némi finomságot! Petra olyan fura, néhol már idegesítő volt, így ezeket inkább töltelék fejezeteknek tekintettem. Azért a végére már ez is élvezhető lett.

A befejezés: kicsit erőltetettre sikeredett.  A félreértés Jim-mel, elolvastam kétszer is, hogy most én vagyok fáradt és nem értek valamit, vagy ez tényleg ennyire bénácska. Szerintem az lehetett, hogy megvolt az írónő fejében hova akar jutni a történettel, és beleerőltetett egy konfliktust, hogy eljusson oda. Nem illett a történetbe, sem Jim karakteréhez.

Viszont hajnali 2-ig olvastam, azt kell mondjam, magával ragadott a hangulat, és nagyon izgultam Gui és Jeanne kapcsolatáért, és azért is, hogy Petra kicselezze Hall-t.

https://moly.hu/konyvek/laura-madeleine-egy-cukraszmester-meseje