Régóta halogattam az ismerkedést Jo Nesboval, féltem tőle... hogy túl nyomasztó lesz, ijesztő, hátborzongató.
Valami brutál beteg véres írásra számítottam a Denevéremberrel kapcsolatban is, így a könyv elején meg is lepődtem a könnyed stíluson, az egzotikus Ausztrálián, a viccelődéseken és romantikán.
Henry Hole / Holy Sydneybe utazik, hogy segítsen felderíteni egy norvég lány meggyilkolásának körülményeit. Nem is sejti mibe tenyerelt bele.
A kezdeti andalgás után (mikor azt hittem ez egy harmatgyenge kiszámítható történet) a könyv közepe felé vett egy óriási csavart, és azt se tudtam hol vagyok, csak kapkodtam a fejem, és kezdtem elveszteni a fonalat. Innentől bár gyorsabban pörögtek az események, mintha kicsit a könyv is kezdett volna szétesni – Henryvel együtt.
Örülök, hogy az elején kezdtem a sorozatot, sok dolgot megtudtam Henry múltjáról, ami segíthet a későbbiekben. Indításnak nem volt ez rossz.
