A Lótolvajok című könyvnél megcsillogtatta számomra Per Petterson a tehetségét, így mindenképpen terveztem még tőle olvasni. (Egy kihívás miatt szerencsére előbbre is került a listámon!)
Tommy és Jim gyerekkorukban barátok voltak, de az élet máshogy alakult, és elsodródtak egymás mellől. Mindkettejüknek nehezen indult az élet, de mikor 35 évvel később összefutnak, meglepő, hogy Tommy vitte többre: hisz apja iszákos volt, az anyja elhagyta őket.
Múltbeli visszaemlékezésekkel alakul ki a teljes kép, hol ide- hol oda a múltban. Viszont mikor elhangzik a címadó „megtagadom” a könyvben először… hát mintha egy gyomrost kaptam volna. Hihetetlen erejével elsodort, jókor volt jó helyen. Mint a könyvben minden mondat. Ez nem egy rózsaszín ködben játszódó bocsássunk meg mindenkinek és öleljük a keblünkre a világot sztori. Ez a valóság.
