Egy ideje szemeztem ezzel a szép, kifinomult borítóval, és mivel jókat is olvastam a könyvről, egyre előrébb került a listámon.

Ez a könyv olyan, mint a borítója, végig ízléses.

Sára hazatér Angliából Magyarországra, ami úgy tűnik azt is jelenti, hogy vőlegényével külön válnak az útjaik. Munkát keres, egy kórházban helyezkedik el patológiai asszisztensként, az első napján ismerkedik meg Laurával. Sára maga sem érti, de többször megakad a szeme Sárán, mint illő volna, egyre többet jár a fejében, felnéz rá.

Barátság alakul ki kettejük között, viszont Sára nem mert színt vallani, egyrészt maga sem érti ezt az új érzést, másrészt nem szeretné Laura barátságát elveszteni. Folyamatosan emészti magát Sára, rágódik, és azt hiszem mindannyian keresztül mentünk már hasonlón, amikor minden tettet próbáltunk értelmezni, jelként felfogni, többet belelátni.

A történetet munkahelyi problémák, kihívások színesítik, és az utazásoknak külön örültem. Tavaly voltunk Provence-ban, és jövőre is terveztünk oda menni, így öröm volt kicsit ott lenni.

Érzékletesen voltak leírva a helyszínek, abszolút a szemem előtt volt a kórház, a kiruccanások.

Sáráról szerettem volna többet megtudni... a könyv végét elnézve erre azért jó esélyem van.

Időnként elgondolkoztam olvasás közben, hogy mennyire reális ez a 3 éven át tartó rajongás Laura iránt, közben nagyrészt mindenkitől elzárkózás. Pláne úgy, hogy Laura nem igazán viszonozta Sára érzéseit. Így nagyon örültem, mikor Sára nyitott a pszichológusra, reméltem ott helyre billen kicsit a dolog, viszont az a jelenet nagyon furcsa lett. Nem csodálom, ha Sára nem szereti a pszichológusokat, amennyiben úgy viselkednek, mint egy jósnő.  

Gyorsan a könyv végére értem, nagyon drukkoltam végig, hogy mikor teljesedik be Sára vágya. Várom a folytatást!

https://moly.hu/konyvek/volgyi-anna-vigyazhatnal-a-szadra-lauram