Két éve olvastam A Da-Vinci kódot, akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy egy sorozat második kötete. Arra emlékszem, hogy nagyon tetszett, de már halványultak az emlékek, és egy időre elég volt belőle.
A filmet nem láttam, a bemutatókból rémlik, hogy illuminátusok így meg úgy...hát izé, nem éreztem, hogy az Angyalok és Démonok az én könyvem lesz. És 700 oldal! De a fülszöveg érdekes, az értékelések jók és hát annó A Da-Vinci kód is tetszett, szóval miért ne?
Robert Langdon (alias Tom Hanks) világhírű szimbólum kutató egy hajnalban arra ébred, hogy egy idegentől kap telefonhívást: egy tudóst megöltek és megjelöltek, a támadás mögött az Illuminátusok szervezete állhat. Langdon eleinte szkeptikus, de aztán ez a nap felülmúl minden képzeletet...
Nemsokára Svájcban találja magát, ahol megismerkedve Leonardo és Vittoria Vetra munkásságával, egyre világosabbá válik hogy ketyeg az óra. Az első 200 oldal nem túl izgalmas, de azért végig fenntartották az érdeklődésem a rövid fejezetek.
Innentől azonban a következő 500 oldalon nem volt megállás! A Vatikánban megkezdődik a konklávé, és a versenyfutás az idővel, hogy megakadályozzák az elkerülhetetlent. Talányok, rejtélyek, bizalom és kaland, már azt se tudtam kiben bízhatok. Langdon zseniális elme, vágott az esze minden szorult helyzetben, Vittoria mindenre elszánt, hogy elkapja apja gyilkosát.
Mikor 600 oldalnál tartottam és megoldódni látszott minden probléma, akkor nem értettem mi jöhet még a következő 100 oldalon. De Dan Brownt nem kell félteni, mindig tartogat meglepetéseket. A vége mondjuk nem lett a kedvencem, de bravúros a könyv és emelem a kalapom a szerző felkészültsége és tudása láttán.
