Kicsit átnézve miket is olvastam legutóbb, rájöttem, hogy elég egystílű könyvek voltak, így ideje volt egy kis váltásnak.
Még pár éve hozta a Jézuska a könyvet Karácsonyra, kicsit mindig tartottam tőle, mert a filmet egyszer elkezdtem nézni, de nem tetszett, bealudtam rajta, plusz amúgy sem a krimi a kedvenc műfajom ésatöbbi.
Úgy voltam, hogy elkezdem, aztán majd valahogy átszenvedem magam ezen a közel 650 oldalon. Aztán hoppá! Nem sok nap kellett a könyvnek, hogy kiolvassam és szó sem volt szenvedésről!
Gondolom a történetet nem kell bemutatni: Robert Langdon belekeveredik egy gyilkossági ügybe: a Louvre kurátorát holtan találják, és első számú gyanúsított a szimbólum kutató Robert. Segítségére siet Sophie Neveu ügynök, aki hisz a férfi ártatlanságában, és tudja mi várna rá, ha a rendőrök elkapnák. A gyilkossági ügyből hamar vallástörténeti ügy lesz, tele rejtélyekkel, feladványokkal, és Robert nem az életéért menekül, hanem a megoldást keresi, ami egészen a Mona Lisától indul, a vége pedig....
Jelenet a filmből:
A filmből egy jó dolog maradt meg bennem: Tom Hanks szerepelt benne, így könnyű volt megtestesíteni Robert Langdont a fejemben, szinte hallottam magam előtt a hangját, miközben olvastam. A könyv egyik előnye a hátránya is: nehéz letenni. Ez azért okozhat gondot, mert ha az ember fáradt, nem biztos, hogy van agya már a sok történelmi adathoz, vagy rejtvényhez, de muszáj megtudnia, hogy az aktuális kutyaszórítóból kikerülnek-e.
A történet pörög, nem unalmas vagy vontatott, magam se hittem volna, hogy ennyire rákapok majd, és izgatottan várom mi lesz a vége.
Az író vitathatatlanul egy zseni, mindig ámulatba ejt, hogy micsoda tudás és háttérmunka áll egy ilyen könyv mögött, hogy valaki bátran megírhasson sztorikat, párbeszédeket, úgy, hogy szakmai szemmel is átmenjen a rostán. Rajongásom eredményeképpen a nyuszi hozott egy másik Dan Brown darabot!
