Annak idején, mikor megjelent a film a mozikban (amit nem láttam azóta sem), nem gondoltam, hogy valaha én ezt a könyvet olvasni fogom. Azt sem hittem, hogy olyan tempóban teszem majd mindezt, hogy 150-200 oldal/ délután. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog.
Annyi jót hallottam róla, és kölcsönkaptam a 4.részt, így gondoltam adjunk neki egy esélyt, és indítsuk az elején.
Olvasom, olvasom, hát nem egy nagy eresztés. Jó krimi, de semmi extra. Már a 222.oldalon vagyok, és még mindig nem értem miért volt ez a nagy hype körülötte. Aztán egyszer csak megértettem, elkapott, és vagy 300 oldalon keresztül letenni is alig tudtam. Mikor megjelent Lisbeth Salander, egyből megkedveltem, azokat a részeket szerettem jobban, amelyikben szerepel.
Az idős Henrik Vagner még egyszer belevág, hogy kiderítse mi történt 40 éve eltűnt unokahúgával, ezért felbérli Mikaelt, hogy derítse ki. Egy évre fizeti/ biztosítja lakhatását, fizetést kap, stb. Így Mikael vidékre költözik, ami pont jókor is jött neki a sajtó botrány után.
Mindezek előtt azonban felbérlik Lizbethet, hogy nézzen a férfi után, minden rendben van-e vele.
A könyv megrázó volt, izgalmas, vicces, szívet melengető, érdekes, egyszerűen szuper. Azért adok rá "csak" 5 pontot, mert az eleje meg az utolsó 50-70 oldal azért nem szólt akkorát. Persze kellett egy bevezető, és prológus is, legalább kicsit csökkent az adrenalin szintem mielőtt letettem a kezemből.
Rettenetes dolgok voltak benne, szerintem időnként ökölbe szorult a kezem olvasás közben. De tetszett Lisbeth üzenete: ne hallgassunk az erőszakról, ne türjük. Ki tudja milyen következményei lesznek, ha hagyunk valakit, hogy folytassa a beteg viselkedését. Persze nem mindenki olyan vagány és tökös, mint Lisbeth, de remélem én is így tudnám használni a golf ütőt, ha úgy hozná a szükség.
Szomorúan konstatáltam, hogy az író 2004-ben hunyt el, a könyv 2005-ben jelent meg. Nem élhette meg azt, hogy (világ)siker lett. 3 részt írt meg a 10-re tervezett Millenium sorozatból.
