A borítója olyan békés, mégis sokáig kerülgettem a könyvet. Hiába, de félek a (világ)háborús könyvektől, nem mindig állok készen ezekre lelkileg. Végül 2 délután alatt befaltam.
Gustav az oviban összebarátkozik Antonnal, szerencséjükre a semleges Svájcban élnek, hisz a világban zajlik a háború. Gustavot édesanyja egyedül neveli, apukájáról nem tud sokat meg a fiú, csak, hogy nagyon szerették egymást a szülei. Anyukája vele hideg, szegénységben is élnek. Anton barátjánál azonban jó élet van, mindig van finom étel, több játék és időnként még korcsolyázni is elviszik.
Gustav értetlenül áll az előtt, hogy Emilie (az anyukája) miért nem kedveli Antont. Anton Zwiebelt.
A könyv második részében a múltba megyünk vissza, hogy találkoznak Gustav szülei, hogy kerül Anton Apukája Svájcba. Először nem értettem miért kell majd 100 oldal a múltra, gondoltam untatni fog. De nem! Nagyon szépen áradtak az információk, sok minden letisztázódott, és így sokkal érthetőbb volt a könyv eleje és vége is. (Az emberek motivációi, véleményei nyertek magyarázatot.)
A harmadik befejező részben meglátjatjuk mire vitte Anton a zonogra tudásával, Gustav szállodája hogy megy, és hogy alakul(t) kettejük barátsága.
Olvasmányos könyv, így is megkapjuk a háború rémségeit, de kicsit finomítva, árnyalva. Gustav apukájával szimpatizáltam, az anyukáját már kevésbé állhattam. Értettem, amit mond, de nem tudtam elfogadni.
Szép könyv, örülök, hogy végre belevágtam!
