A Piciny Csodák Pékségét nagyon szerettem, a Mount Polbearne-i hangulatot, a helyi embereket, a friss kenyér illatát, Neilt a lundát. Egyszerűen úgy volt jó, ahogy volt. Jött a második rész,a Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében, kicsit félve álltam neki, de emlékeim szerint abban sem csalódtam. Kérdés sem fért hozzá, hogy ezt a részt is megszerzem a gyűjteményembe.

Elég hamar felvettem ismét a fonalat, Polly, Huckle és Kerensa visszavittek oda, ahol legutóbb abbahagytuk...de azt kell mondjam ez a folytatás mégis harmat gyenge lett. A legtöbb gond nagyrészt "múbalhé" volt (ahogy Joey mondaná). Volt olyan gond, amire pár nappal később már nem is emlékeztem, mikor folytattam az olvasást.

Polly süti a finomabbnál finomabb kenyereket, melyeknek a héja ropogós, a belseje puha, az illatuk megtölti a lakást. (Nyámi!) Emiatt alig alszik, nincs szabadsága, sem ideje pihenni. Közeleg a Karácsony, Kerensa azonban elkövet egy baklövést, melynek nem tudja mi lesz következménye, a bizonytalanság felőrli.

Elmeséli titkát Pollynak, akire szintén hatással lesz, ez a kapcsolatát sem hagyja érintetlenül. Szép lassan mindenhol feszültség tapintható, titok és probléma, mikor előkerül Polly apukája is. (Most esett le, hogy nem is emlékszem az előző részekből rá, hogy említették-e mi történt a szüleivel - itt kifejtik.)

A könyv vége segített ünnepi hangulatba kerülni. Megmutatta milyen erős a barátság, a helyi közösség, a szerelem és a Család. Már-már meg is hatott a történet kimenetele, ajánlom Karácsonyra hangolódásnak. 

https://moly.hu/konyvek/jenny-colgan-karacsony-a-piciny-csodak-peksegeben