Amióta befejeztem a Piciny Csodák Pékségét, vártam már a folytatását. Egész különleges hangulata volt az első résznek, ahova vágytam vissza. A története is jó, így hiába a második részt ért negatívabb vélemények, akkor is belekezdtem.

Polly boldogan éldegél a világító tornyukban Huckle-el, és Neil-el, a kis lundájukkal. Jól megy a pékség, minden rendben van kezdetben, de aztán gyülekeztek a felhők, és kicsúszik a talaj Polly lába alól. Veszélybe kerül a ház, a munkája, a párkapcsolata és Neil is. Újra előről kellene kezdenie mindent, amennyiben van még hozzá ereje.

Azt írták a vélemények között, hogy ez a könyv sötétebb hangulatú, mint az elődje és sok benne a rinyálás. Én ezeket nem éreztem, azért az első kötetben is voltak gondok rendesen, másrészt eltudom képzelni, hogy ha valaki ennyi nehézségen átmegy, majd kezdheti előről, akkor tényleg ki tud borulni ilyen mértékben, és nem könnyű ebből kimászni. Így én szívesen olvastam a könyvet, most is nagyon szerettem a miliőt, ilyenkor mindig friss ropogós kenyér-ehetnékem támad- fogyókúrázóknak nem ajánlom a könyvet :) Mindenki másnak igen, akinek az első kötet tetszett! 

Aranyos rész volt, a rinyálás nem fárasztó, inkább kicsit műbalhé érzetem volt néha. (Spoiler: ha valakinek nincs munkája Angliában, akkor miért nem ott keres, miért Amerikában? Ha valakinek Amerikában családi/egyéb gondja van, miért egy angliai ismerős tud csak rajta segíteni, nincs ott egy ismerőse sem ahol lakik, azon a földrészen?) Ezeket leszámítva élvezhető volt a könyv, nekem ezek sem vontak le az értékéből. A könyv végén még könnyeket is sikerült a szemembe csalnia az írónőnek.

Ha lenne harmadik rész, azt is szívesen olvasnám!

https://moly.hu/konyvek/jenny-colgan-kalamajka-a-piciny-csodak-peksegeben