Nem volt nehéz mostanában a neten belefutni ebbe a szép borítóba, sokan olvasták, annyian, hogy egy ideig nem lehetett kapni a boltokban. Azért én az esélytelenek nyugalmával kerestem mindig, és egyszer csak puff, megláttam és jött is velem haza.  (Akinek feltűnt a pontozásom, az már tudja, hogy nem bántam meg a vásárlást!)

A fülszöveg leírja, hogy a történet Észak-Karolina mocsaras lápvidékén játszódik, ahol a gyerekként magára hagyott Kya próbál boldogulni. Rátalál így is az első szerelem, majd más is szemet vet rá. A történetben párhuzamosan egy gyilkossági ügy kapcsán is nyomoznak.

Többen írták, hogy kicsit lassú a történet, sok a leírás, én meg nem vagyok az a fajta, aki szereti olvasni hogy nő a fű, így voltak félelmeim, de ennek ellenére is úgy gondoltam elolvasom a könyvet, vonzott a borító. Tudtam ez csak valami szépet rejthet magában.

 Mióta a blogot írom, nem adtam még semmire 5.0 felett, pedig volt sok könyv, amin meghatódtam, jót nevettem, esetleg izgultam de olyan érzést mint ez, még egyik sem váltott ki belőlem.

 Kyát szép lassan elhagyja a családja, és már nagyon fiatalon egyedül marad, magának kell gondoskodnia élelemről, munkáról, fűtésről, a csónak karbantartásáról, egyszerűen mindenről, senkije sincs. Iskolába nem jár, mert csak kinevették ott a "Lápi Lányt". Barátságokat köt, Jumpin' lesz a családja, Tate a legjobb barátja / szerelme.

Már nem ábrándozott arról, hogy a sasokkal szárnyal-talán ha az embernek sárból kell kikotornia a vacsoráját, a képzelőereje ellaposodik, akárcsak a felnőtteké.

 A lány szépsége mást is vonzani kezd, bár csúfolják, azért többeket is magával ragad a bája, életének  egyszerűsége és varázsa.

Kya a földre meredt. Miért a sérülteknek, a még mindig vérzőknek kell magukra vállalni a megbocsátás terhét?

Ez a könyv több mindent is adott nekem: eleinte a lápvidék nyugalmát és varázsát. Utána az igaz szerelem szépségét és egyszerűségét, ahol jobb adni, mint kapni, és emlékeztett, hogy mennyivel többet ér a figyelmesség mint a drága tárgyak. Erősítette az emberek jóságába vetett hitemet, a tárgyalás pedig a végén olyan izgalmas volt, hogy kicsit hanyagolnom kellett az alvást is.

Viszont, a legkülönlegesebb az volt, mikor esténként befejeztem az olvasást, magamhoz szorítottam a könyvet és mosolyogva tettem le. Kya története ezt váltotta ki belőlem.

https://moly.hu/konyvek/delia-owens-ahol-a-folyami-rakok-enekelnek