Ritka szép borítója van a könyvnek: érdekes bársonyos anyag, és apró arany csillámok helyezkednek el a faágak között.(Nagyjából ez lesz minden jó, amit a könyvről eltudok mondani.) Így a boltban rögtön a kezembe kaptam, a fülszegből azon sejtettem, hogy nem lesz egy könnyed történet, így csak másodjára jött velem haza.
1969-ben 4 testvér elmegy egy jósnőhöz, aki meg tudja mondani a haláluk pontos idejét. A négy gyerek sokkos állapotban jön ki a jósnőtől.
Innentől azonban a könyv nem más, mint tömény depresszió, szomorúság, melankóila, levertség, tragédia és még több szomorúság. Mindemellé elég sok érzékeny témát is érint. Ebben a könyvben semmi boldogság vagy szívmelengető nincs, csak csupa rossz dolog az elejétől a végéig.
Az eleje nekem unalmas is volt és döcögős, már-már félbehagytam. A könyv egésze 4 részre oszlik a 4 testvér történtét külön külön olvashatjuk. (Aki még nem olvasta a könyvet, de szeretné, az innentől ne olvasson tovább, mert csupa spoiler lesz az egész.)
Simon: a legfiatalabb, még a gimnáziumot sem végezte el, de nem találja a helyét, ezért mikor nővére győzködi, hogy menjen vele San Franciscóba, belevág. Úgy hallotta ott nyíltan és szabadon élnek a melegek. Elkezd dolgozni egy meleg bárban táncosként, alkalmi kapcsolatokba kezd. Itt nem értettem, hogy egy ilyen stílusú könyvbe miért kell leírni egy szexjelenetét. Nem illett ide, hatásvadász húzásnak éreztem. Na de nem ismerjük az ő jóslatát, csak annyit tudni, hogy fiatalon fog meghalni. Ezért belekezd egy hedonista életmódba. És bár a balettiskolában megismerkedk valakivel, akivel összeköltöznek és együtt maradnak, neki az az élet, hogy fűvel fával lefeküdjön, ezért ezt hajszolja, akkor is, mikor az akkor még ismeretlen AIDS szedi az áldozatait gyorsasággal. Ő akkor sem az életet, szerelmét választja, hanem azt, hogy vadidegennekel szexeljen mindenfelé. Őt ez tette boldoggá, ezt akartra kiélvezni, mielőtt meghal.
És talán hívhatjuk önbeteljesítő jóslatnak, mert elkapja a betegséget és meghal. Pont azon a napon, mikor jósolták.
Klara: a bűvész téma valahogy nem a kedvencem, így ez a rész sem dobott fel kimondottan, hogy Klarának ez volt az álma. Megviselte öccse halála, de azért folytatta "karrierjét". Raj ismét felbukkant életében egy fellépés után (korábban együtt laktak, mikor San Franciscóba költözött), összejöttek, gyerekük lett. Na de Klarát ez nem érdekelte, hanem csak hogy közeleg a dátum, és a jósnő/bűvészek/mágia küldetése. Így lerakta a gyereket egy megörzőben és öngyilkos lett -a megjósolt napon.
Na itt úgy gondoltam ennél hülyébb már nem lehet senki. De jött Daniel.
Daniel: Ő is tele volt mindenféle elnyomott depresszióval, kezdve ott, hogy az apja fiatalon meghalt, aztán jött Simon majd Klara. Daniel orvosit végzett, megházasodott. Munkájában összetűzésbe kerül a főnökével, így 2 hét felfüggesztettel otthon van. Meglátogatja Raj, és unokahúga Ruby, jól érzik magukat. De Daniel dátuma ekkor közeleg, és mivel időközben egy FBI-ostól megtudta hol a jósnő, felkeresi, és bekattanva fegyverrel ráront. Az FBI-os meglövi a lábát, de aztán artériát ér és meghal.... ő is a jósolt napon.
Varya: a legidősebb, aki szintén totál sérült, terápiára is jár. Egyedül él, nincs párja, férje, gyereke, csak a munkájának él: az öregedést próbálja lassítani, mindezt állatkísérleteken. Közben előkerül egy riporter, akiről kiderül, hogy a 26 éve örökbe adott fia, de akkor is csak zakkantan viselkedik a nő. Neki 88 éves korára jósolták a halált, így azt nem tudni, hogy ez is napra pontosan bekövetkezik-e. Ebben a részben a ketrecbe zárt majmok viseltek meg, rémes mégcsak belegondolni is hogy "élnek" szegények.
A legértelmesebb szereplő Ruby (az unokahúguk),és Gertie, az anyjuk- aki annak ellenére, hogy öregszik (és férje után elvesztette 3 gyermekét) messze a legértelmesebb mind közül.
Eleve fura, hogy valakinek, sőt valakiknek az egész életét egy gyerekkorában hallott jóslat irányíta, befolyásolja. Értem, a gyerekek befolyásolhatóak, de én nem hiszem, hogy lépten nyomom ezen rágódtam volna. Valószínüleg, ha túllépek a megjósolt napon, akkor konstatálom hogy mekkora humbuk volt. De ez a 4 idióta (már bocsánat) e szerint él, és nagyrészt saját magukat kergették a halálba a megjósolt dátumra.
Jobban tetszett volna a könyv, ha nem mind követik a dátumot. Akkor azt éreztem volna talán van valami fejlődés, élni akarás, konklúzió. De ők csak a szenvedéseiknek éltek, nem foglalkozva a családjukkal, saját gyerekükkel, párjukkal, senkivel.
Nem igazán értem mi lehet a könyv mondanivalója, tanulsága ezek után. Vagy egyszerűen nem én voltam a célközönség. Nem hiszem, hogy olvasok a jövőben az írónőtől.
