Miután áprilisban voltam Olaszországban ( életemben először) teljesen az ország szerelmese lettem. Így mikor párom a könyvtárban a kezembe nyomta ezt a könyvet, háááát mondom jöhet! Bár Pesten élek, vidéken járok könyvtárba, és úgy látszik másnak is felkeltette a könyv az érdeklődését, mert előjegyeztették. Én viszont késtem vele, és mivel még volt 2 hét, hogy ismét hazamenjünk Zalába, ezért akkor gyorsan ki szerettem volna olvasni, ha már büntit is kell fizessek majd.
Kissé nehéskezesen indult, de az is lehet, hogy csak én rázódtam bele nehezen. De meg kell mondjam ez a könyv egy olvasási válságon segített át! 2 nap alatt kivégeztem!
A történet a 60-as években kezdődött, San Giulioban, ahol a Carozza család él. Legidősebb lányuk dacolva az akkori szokásokkal dolgozni kezd a Caffé Angeliben, és egy nap megszökik Rómába. Nem sok minden derül ki erről az időszakról, amit a fővárosban töltött, egy azonban mindenképpen: gyermeket vár. A becsületét mentve férjhez adják, ami egyik félnek sincs ínyére. Mikor a dolgok rosszabbra fordulnak, Maria Domenica ismét útra kel.
Lánya Chiara már más körülmények között nő fel, viszont érdekes módon nem érdekli a múltja, gyökerei, míg harmincas nem lesz, és egy barátnője a fülébe nem ülteti a bogarat. Innentől indul a nagy kaland.
Mindkét része érdekes volt a könyvnek, olvastam volna még szívesen Maria Domenica történetét is, de Chiara szála is lekötött. Egyedül, ami nekem kicsit sok volt, és nehezen vette be a gyomrom: az unokatestvérek közötti szerelem es vonzódás a 2000-es években. Maria D. makacs volt, Chiara kicsit ostobácska.
De ezt leszámítva tetszett a könyv: haladós, hangulatos, jókor volt jó helyen, hogy visszahozza a kedvem az olvasáshoz.
ttps://moly.hu/konyvek/nicky-pellegrino-olaszorszag-szeretlek
