Még mindig nem tudom hányadán álljak Annával: az Együtt lehetnénk-kel megvett, viszont a Vigaszágat le kellett tegyem félidőben. Ez a kis könyvecske nem mozdította a mérleget. Először is mérges voltam, hogy miért kell kiadni egy rövidke könyvet 100-as betűmérettel és rengeteg szünettel. Miért kell belőle könyvet faragni, ha valójában nem az.
A történetet az indítja el, hogy Chloet elhagyja a férje egy másik nőért, így az apósával vidékre utazik. Próbál nem összetörni, meg/kitalálni hogyan tovább. Apósával sosem álltak közel egymáshoz, így meglepi, mikor elkezd megnyílni előtte.
Elmeséli élete történetét Chloénak, a nagy titkát, szerelmét. Keserű történet ez, de közelebb hozza őket.
A kisregény tanulsága az, hogy merjünk élni és meghozni a döntéseinket. Az após nem tudta elítélni a fiát, azért, hogy elhagyta Chloet, hisz kiderült neki magának ehhez nem volt mersze egy életen át. Ezzel tönkretette magát, bántotta a feleségét, akit megcsalt, és összetörte szerelmének is a szívét.
Sokkal többet nem tudok írni a könyvről. Pár óra alatt elolvasható, de nem feltétlenül bíztatok erre senkit.
Még valószínüleg futok egy kört Gavaldával, hátha...
