Néha van, hogy látok egy könyvet valahol: mondjuk molyon olvasta valaki, vagy egy kiadó reklámozza facebookon. Olyankor utána nézek, olvasgatok véleményeket, ha nagyon megfog, akkor felírom a bookancslistámra, hogy semmiképp se felejtsem el. Van, amikor csak magamban raktározom el, hogy ha egyszer úgy alakul (és valami csoda folytán eszembe jut), akkor elolvasom ezt a könyvet. Na pontosan ez volt a helyzet ezzel a darabbal is, többször is összefutottam vele a neten, de nem írtam fel a listára. Azonban mikor megláttam a könyvesboltban, tudtam, hogy ez kell nekem. Így együtt jöttünk haza. Szerencsére!

Képzeljünk el egy családot: 3 lány és egy apuka. Az anyuka (akitől koreai származásukat örökölték) már nem lehet a lányokkal. Apjuk egyedül neveli őket, és a Song lányokat semmi sem választhatja el. Na, egy valami mégis: az, hogy Margot Skóciába megy egyetemre. Húga Lara Jean 16 éves, ő marad ott vigyázni Kittyre és az apjukra.

Lara Jean igazi csaj: figyel a megjelenésére, a konyhában otthonosan mozog és szeret sütni (mindenki örömére), de a szerelemben még nem volt szerencséje. Minden viszonzatlan szerelmét egy levéllel zárja le, amit megír, de sosem küldi el.

A bonyodalom ott kezdődik, mikor a leveleket valaki mégis postázza. A legnagyobb gond az, hogy az egyik levél Joshnak ment, nővére (ex)pasijának.

Félek a tini könyvektől (na nem azért mert olyan hű de érett lennék), de nehéz megtalálni azt a határt, ami hiteles, de mégis szórakoztat egy +30ast is akár: vagyis nem megy át picsogásba, felesleges dolgok iránti rinyálásba (mint egy szép top, cipő akármi). Itt szerintem ez sikerült: nem untatott a könyv (mondjuk a Neveletlen hercegnő film változatát ezerszer láttam), nagyon megkedveltem az egész bagázst: Lara Jeant, aki jószívű és érett, Kittyt, aki vagány fiatal kora ellenére, Josht is, akire mindig lehet számítani és Petert is. Peter a suli legmenőbb csávója, jóképű, sportol, bárkit megkaphat, és első ránázésére nem tűnik túl kedvesnek... de aztán...

Persze azért volt pár fura dolog a könyvben: például, hogy valaki ír levelet valakinek, amit sosem akar elküldeni, de azért borítékba teszi és megcímezi. De az ilyeneken nem szoktam leragadni.

A könyvnek hamar a végére értem, olvastatta magát. Egy óriási hibát követtem el: mikor befejeztem április 30.-án este, nem gondoskodtam róla, hogy legyen meg a folytatásom. Így nagyon hosszú volt a május elseje, de 2.-án máris beszereztem a folytatást. 

  https://moly.hu/konyvek/jenny-han-a-fiuknak-akiket-valaha-szerettem