A fülszöveg alapján valami ígéretesre számítottam, valami ütősre, azonban nem "szólt" akkorát ez a könyv. Értem az alapkoncepciót, értem a tragikus sorsokat, de a 4 különálló azonban mégis egybefűződő történet nem került hozzám közel.

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály.

A 4 történettől kicsit megijedtem, nem szeretem annyira a novellákat, itt viszont azért volt átfedés. Mind a 4 történet szomorú volt, gondolom megható, engem azonban túlérzékenységem ellenére sem hatottak meg. Lehet a történetek rövidsége miatt nem kedveltem igazán egyik karaktert sem, de így közömbösen, száraz szemekkel lapoztam végig a sztorikat. Kicsit hatásvadásznak is érzem ezt a sok tragédiát.

Egyszer olvasható könyvecske, de feltehetőleg egy hónap múlva, ha visszagondolok miket olvastam, ez a könyv nem fog eszembe jutni. ( Mint ahogy most is alig jutott eszembe, pedig 4 napja végeztem vele.)

https://moly.hu/konyvek/kavagucsi-tosikadzu-mielott-a-kave-kihul