Olvasatlanul is sejtettem, hogy ez a könyv tetszeni fog: modern-kori love sztori, ahol a mesterséges intelligenciák a kerítőnők. A borítója ötletes, és Jojo Moyes ajánlása is bíztató volt. Amint elkezdtem olvasni, akkor hamar biztossá vált: ez nekem való könyv.
Valamiért az író neve nem mondott sokat, így utánanéztem és meglepődtem, hogy férfi tollából származik a történtet. Első könyves íróként nem rossz indítás.
Jen minden idők legjobb munkáját végzi: egy Aiden nevű mesterséges intelligenciával kell egész nap beszélgetnie, aki aranyos, figyelmes és bár nem így tervezték, úgy tűnik vannak érzései. Jent nemrég rúgta ki a barátja, nem is a legfinomabb módon, így Aiden küldetésbe kezd: párt szeretne találni Jennek. (Mellékes küldetéseként pedig "segíti" Jen expasiját.)
Viszont Aiden alkotói készítettek más mesterséges intelligenciát, többek között Aislingot, akinél szintén valami hiba lépett fel: érdeklik az emberek- különösen Tom. Ő nemcsak elvált, de földrészt is váltott egy új élet reményében, hátrahagyva Londonban fiát.
A két mesterséges elme úgy dönt össze kéne hozniuk Jent és Tomot, de a sok akadály közül az egyik legnagyobb: Jen Londonban, míg Tom az államokban él.
Alig kezdtem el olvasni, már kuncogtam egy jót, és ez többször is megesett olvasás közben. De a boldogság nem tarthatott sokáig- ugye valaminek történnie kell: lelövöm a poént, de nem minden mesterséges intelligencia jófej és szereti az embereket.
Szinte sajnáltam, hogy olyan gyorsan haladok vele és így hamarabb lesz vége az élménynek. Jen és Tom jó párost alkottak, de Aiden volt az egyik kedvencem, nagyon cuki volt.
Egyedül abban nem vagyok biztos, hogy minden generáció élvezné-e a könyvet, bár nincs benne olyan sok szakszöveg vagy modern dolog, de olvasás közben néha én is elvesztettem kicsit a fonalat a tech leírásoknál.
És nem vagyok paranoiás, de azért ezentúl jobban odafigyelek dolgokra: mint például a laptopom kamerájára :)
