A könyv fülszövege sejteti, hogy könnyed kikapcsolódásra számíthatunk. Szép a borítója is, idézi a könyv hangulatát.

Emilia édesapja halála utána hazaköltözik, hogy átvegye a könyvesbolt vezetését. Bár szomorú apropója volt hazatérésének, látja, hogy milyen szoros kapcsolatot ápol a közösség, ami nagyrészt édesapjának volt köszönhető. A könyvesbolt több volt annál, mint aminek rendeltetett: közösségi tér volt, ahol mindenki kiönthette a szívét.

Gyász feldolgozásában segíti ez a tény Emiliát, hogy mindenki hordoz egy kis részt az apukájából, mindenkinek van egy kedves története. Megismerhetjük a közösséget: Thomasinát, Saraht és a többieket, a személyes tragédiájukat, nehézségüket.

Emilia hezitál, hogy mitévő legyen, a könyvesboltnak nagy az adóssága, vevő lenne rá, de a helyiek szeretnék, ha megmaradna. Úszik az árral, készül a búcsú szertartásra, barátokat szerez. Bár a főszereplő Emilia, volt olyan rész, hogy meg is feledkeztem róla. Minden egyes szereplő sorsának ismertetése nem rövid feladat, talán nem kellett volna mindenkit ennyire részletezni. Kicsit olyasmi, mint az Igazából szerelem, sok apró történet, és végül karácsonyi happy end.

Eleinte nehezen indult be a könyv, nem kapott el, hosszadalmas leírások voltak, így tűnődtem kell-e ezt erőltetni. Végül kitartottam, és nem bántam meg, mert aranyos könyv, persze kiszámítható, de szeretek jó emberekről olvasni, akiknek nagy a szíve és kedvesek. Viszont olyan mély nyomot nem hagyott, mert kb 1 hete olvastam, de már gondolkoznom kellett mi hogy is volt (feltehetőleg mert túl sok szálon futott a sztori).

https://moly.hu/konyvek/veronica-henry-konyvesbolti-szerelmek