Ez a 3. Jojo könyvem, és azt kell mondjam ez a nő tud írni. A Páros páratlant már régebben olvastam, de a mai napig emlékszem rá, egy élmény volt tényleg.
Ettől a könyvtől kicsit féltem, úgy álltam neki, hogy jó kezdjünk bele, aztán ha nem tetszik az eleje, akkor nem fejezem be, hanem visszaviszem a könyvtárba. Aztán azon kaptam magam, hogy hajnali 2 van, és én még mindig olvasok- szerencse, hogy nincs munka. A történet miatt nem akartam annyira nekiállni, mert nagyon hajazott az Életrevalók sztorijára: lebénult mogorva emberhez jön egy életvediám talpraesett ápoló.
Lou álmos kisvárosban él szüleivel, itt is dolgozik egy kávézóban, mikor az egy nap hirtelen bezár, a lány pedig állás nélkül marad. 35 éves férfi ápolója lesz. Will mogorva, hisz mindent elvesztett egy pillanat alatt: a munkáját, barátnőjét, járóképességét. Elég döcőgösen indul kettejük kapcsolata.
Aztán szép lassan beindul a Moyes féle romantika, és jókedvűen, mosolyogva, izgatottan falom a lapokat. Drukkolok Lounak, (aki az első oldalakon idegesített, hogy mit összenyikogott a munkákra) hogy sikerrel járjon, és bejöjjön a terve, hogy tudja Willt kicsalogatni, felvidítani.
Végig féltem a könyv végkifejletétől, örök romantikusként bíztam benne, hogy happy end lesz, és bíztam Jojoban is, hogy nem teszi azt meg velem, amitől féltem végig. Mert valahogy nem tudtam nyugodt lenni a végkifejlet miatt.
Aki még nem olvasta a könyvet, de szeretné, az innentől ne olvasson. Még az utolsó oldalakon is bíztam benne, hogy jó lesz a vége. Hisz ez Jojo Moyes könyv, hisz van folytatása! Akkor nem következhet be a legrosszabb! Miről fog szólni a második kötet? De ahogy haladtam egyre jobban előre a történetben, félelmem csak emelkedett, és éreztem, ha innen visszakozna az írónő, akkor megkapná a "nyálas" jelzőt. Talán pont ez motiválhatta őt is, hogy nem hátrált meg. A vége emiatt nem is tetszett, és bár a könyv megkapta a max csillagot, mert azért megérdemli, de a vége miatt nem lopta magát a szívembe, és nem hiszem, hogy valaha újra olvasom, és a folytatás iránt is elvesztettem az érdeklődésem, így nem is tervezem elolvasni. Biztos az is jól van megírva és érdekes, de mivel ez a sztori itt véget ért, egy kerek egész volt, nem rontom el azzal, hogy megnézem mit próbál kihozni még belőle az írónő.
