Ez a könyv sok mindenre ráébresztett. Párom vette ki nekem a könyvtárból, és szomorúan ismertem be magamnak, hogy én sosem vettem volna ki, ha én veszem észre- és ez nagy hiba lett volna. Feltehetőleg már a címet sem olvastam volna végig, a krumplihéj körül továbbállok, még a tartalmát sem olvasom el. Ne de nem kell ez a sok volna, mert szerencsére nem mindenki olyan felületes mint én, így a kezembe került ez a könyv.
A londoni Juliet, aki írónő levelet kap egy Guernsey szigeten lakó ismeretlen férfitól a 2. vlágháború után. Levélváltásaik során barátság alakul ki köztük, és a férfi mesél Julietnek a könyvklubról. Szép lassan a könyvklub tagjaival levelező viszonyban lesz, és írói vénája révén úgy érzi van ebben egy könyv lehetőség. Közben egy nagy kiadó tulaja udvarol neki.
Nagyon sok jót olvasni a könyvról, hogy milyen szívmelengető, kellemes olvasmány, és ezek mind igazak. Ez egy levélregény, ami még régebben fura volt nekem, most már inkább olvasmányosnak tartom. Így jobban haladok "na még egy levél belefér" alapon. Nem szeretem annyira a háború témáját feszegető könyveket, de itt valahogy nagyon finoman tálalták a kegyetlenségeket. Ekkor azt is beláttam, hogy tényleg milyen jó dolgunk van, hogy nekünk az étel-ital alap, hogy van. És hogy jó hozzáállással, erős jellemmel minden rosszból ki lehet hozni valami jót, mint, ahogy a háború alatt Guernsey sziget lakosai is "megalkották" a könyv klubot, ami erőt adott nekik, hogy elviseljék mindazt a szörnyűséget, ami a háborúval járt.
Kár lett volna kihagynom ezt a kis gyöngyszemet, így innentől változtatok a könyv szelektálási módszeremen kicsit! Kellemes hangulatú könyv, én is szerettem volna ott lenni ezen a szigeten, a réten a vadvirágok között! Egyedül azért vontam le kicsit, mert letehető könyv.
A könyvből filmet is készítenek!
https://moly.hu/konyvek/mary-ann-shaffer-annie-barrows-krumplihejpite-irodalmi-tarsasag
