Ismét eljött az idő egy kis pihenésre, szusszanásra, így jött egy újabb Roald Dahl darab-ezzel a könyvvel zártam 2017-et. Nem voltam épp a legjobb passzomban, mikor elkezdtem olvasni, úgy is éreztem, hogy ez most nem fog menni. De ment! Elfelejtettem, hogy ennél az írónál sosem úgy mennek a dolgok, hogy gondolnám, hogy menni fognak.  Így bele is feledkeztem a könyvbe és pár óra alatt a végére is értem.

Az elárvult kisfiúnak nagymamája mesélni kezd a boszorkányokról, egyrészt, hogy elterelje a gondolatait, másrészt, hogy felkészítse őt, ha találkozna velük. A boszorkányok ugyanis köztünk járnak, és elég ocsmányul néznek ki.

A könyv elején azon gondolkoztam, vajon mennyire lehetnek ezek a részek ijesztőek a gyereknek, ezt sajnos nem tudom eldönteni, de úgy vélem eléggé.

Miután összehozza őket a sors a boszikkal, arra teszik fel napjaikat, életüket, hogy a világot megmentsék a gyerekgyülölő lényektől. Ettől a résztől vált igazán izgalmassá a könyv, és olyan fordulatok voltak benne, amikre nem számítottam, de pont ez tetszett végig, hogy kiszámíthatatlan. Voltak benne vicces részek, és a meghökkentő vége ellenére magvas gondolatok:

Nem számít, hogy ki vagy, vagy hogy nézel ki, amíg van valaki, aki szeret.

Nem tudom pontosan hány éves kortól ajánlanám a könyvet, de mivel felnőtt fejjel is kellemes olvasmány volt, biztos a gyerekeknek is élmény lesz, ha elolvassák. Az is eszembe jutott a könyv olvasása közben, hogy miért nem volt általános iskolában kötelező olvasmány valamelyik Roald Dahl könyv, na persze lehet nem pont ez, de mondjuk egy Barátságos óriással biztos nem szegték volna kedvem az olvasástól- mint, ahogy a kötelező könyvekkel amúgy megtették.

https://moly.hu/konyvek/roald-dahl-boszorkanyok