Egyszer olvastam valahol, hogy ha az ember épp szakításon van túl, akkor sokat segíthet az Ízek, Imák, Szerelmek, és ez a Hét levél Párizsból című könyv. És bár nem vagyok épp szakításban, de az Ízek, Imák, Szerelmek könyv nagyon tetszett, és adott mást is (mint párkapcsolati tanácsot), ezért gondoltam akkor kalandozzunk Párizsban.
Nem tudom hol olvastam a két könyv között ezt a csodás párhuzamot, de semmi alapja nem volt. Mindkettő könyv, max ennyi hasonlóság volt köztük.
Először is az első negatívum, hogy végülis a könyv első pár oldalából kiderül a könyv vége (mondjuk a fülszövegből is), így már nem lehet izgulni mi hogy alakul, csak azt olvassuk több száz oldalon keresztül, hogy jutunk oda. Így alapból elég érdektelen a könyv. De azért gondoltam adok neki egy esélyt.
Ugye van a 40 éves Samantha, aki válni készül. Mivel nincs ereje megtenni a lépést, ezért barinője kitalálja, hogy kösse le magát valamivel, így előkerülnek a 20 évvel korábbi levelek a párizsi szeretőtől, és újraindul a love köztük. Ez alapból nem egy rossz sztori, de a kivitelezése fájt.
Kicsit a sok csodás véletlen is kiakasztott, hogy a francia Rómeó is pont válik. Samanthának nincs pénze, de fel-le utazgat a világban, Párizs-Amerika odavissza, mert a csávónak pont van mindig annyi ingyen kilómétere. Micsoda szerencse. Gondolom ingyen költőpénze is mindig akadt.
Az a leírás, hogy ők mindketten milyen csodásak, és szépek, és a hapi egy adonisz, akitől minden nőnek lerepül a bugyija is émelyítő volt.
Samantha és Jean-Luc (1989)
Na de, ami ütött még, az az ominózus 7 levél volt, amit állítólag a hapi írt a nőnek. Hát azok úgy tocsogtak a nyálban, hogy el nem tudtam hinni, hogy azokat valóban egy férfi írta. Meg a párbeszédek is a könyvben, ahol a pasi mindig nyálasan válaszolt mindenre... nekem nincs bajom a romantikával, de van az a szint, ahol már a sziruptól hányingere lesz az embernek. Na ez volt jellemző a könyvre, hogy ez a stílus egyszerűen elnyomta a könyv sztoriját, élvezhetőségét.
A könyvnek folytatása is született, akinek ezek után van kedve, olvassa bátran: Az én francia családom.
