2017. július 19. írta: csillabella

David Walliams - Gengszter nagyi (36)

5.0

Egyszer épp a Kolibri kiadó lapján néztem körbe, ott akadtam erre a könyvre. David Walliams neve már nem volt ismeretlen, a 21. század Roald Dahljaként tartják számon, így gondoltam ezzel nem nyúlhatok mellé. A történet izgalmasnak és viccesnek tűnt, így be is szereztünk a könyvből egy példányt.

Mikor nagyon fáradt voltam és rosszkedvű, akkor tudtam, hogy eljött a Gengszter nagyi ideje, bevetésre indulhat. Azt kell mondjam megkaptam tőle mindent, amit vártam: mosolygás, izgalom és kikapcsolódás.

Ahogy elkezdtem olvasni, és elképzeltem, amint Ben megkapja a második tányér káposztalevest (miután az elsőt Tom Cruise Mission Impossible-s mozdulataival öntötte a már alig életben levő virágra -ti. a virág és a káposztaleves nem barátok), és, amint láttam a nagyi rajzot a leírással (ami tényleg kisértetiesen jól sikerült), tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog.

Bent minden pénteken átcibálják szülei a nagyihoz, és ott is kell aludnia, holott ő nem érzi ott jól magát: se a káposztát nem szereti, a nagyi pedig unalmas. Vízvezeték szerelő szeretne lenni, a szülei azonban azt szeretnék, ha táncos lenne, és szegény Ben próbál is ennek megfelelni. Egy szerencsétlen véletlen folytán azonban kiderül, hogy a nagyija nem is annyira unalmas, mint gondolta. Így kezdődhet a közös kalandjuk a Toweren, Korona ékszereken át, egészen az angol királynőig.

Mindenképpen említsére méltó, ha egy író tud úgy írni, hogy az egyaránt érdekes lehett több generációnak, hisz egy gyerekkönyvről beszélünk, én pedig már 30 fölött vagyok, mégis szívesen olvastam és élveztem minden fejezetét.

Ami tetszett:

- nem volt kiszámítható a történet, holott az ember a cím kapcsán úgy érzi, kicsit spoiler az egész.

- a vicces gengszteres történetbe még komoly mondanivaló is bekerült (amit minden korosztálynak jó figyelembe venni)

- az ábrák

- az egész könyv stílusa