Ez a könyv nem egyszerű. Elkezdtem olvasni, azt vettem észre, hogy 30. oldalnál tartva úgy olvastam, hogy fogalmam se volt semmiről. Majd 50-60. oldalnál is pont ezt éreztem. Ha más könyvről lett volna szó, lerakom szó nélkül, de bíztam az íróban. Sok évvel ezelőtt olvastam a Montecoret tőle, így tudtam megéri kitartani.

Tudni kell a szerzőről, hogy azontúl, hogy tehetséges, nagyon sokat ad a nyelvezetre, stilisztikára, összességében a technikai elemekre. Nem olyan eszetlenül, mint Emma Hooper az Etta és Otto és bla bla könyvében, hanem Jonas profin csinálja mindezt. Míg a Montecore-nál ezt bravúrosnak éreztem, itt lehet kicsit túlzásba vitte, egy hangyányit.

A könyv röviden arról szól, hogy egy fiatal fiú, Samuel autóbalesetben életét veszti,  egy író próbálja rekonstuálni az életét, és kitalálni, hogy vajon öngyilkosság lehetett, vagy baleset. Így felkeresi rokonait, ismerőseit, hogy minél többet tudjon meg. Megismerhetjük Samuel románcát Laidével, barátságát Vandaddal, kapcsolatát nagyijával. Bevándorlási  és elnyomott nők helyzete is megjelenik, finoman becsempészve.

A könyv úgy épül fel, hogy pár soros, néhol fél oldalas /oldalas bekezdésekre van tagolva, és mindegyik ilyen kis bekezdés másnak a története/szempontja /elmesélése. Nem is túl egyértelmű mikor ki beszél, nagyon kell figyelni, de akkor is eltudunk veszni. 

A könyv ajánlott olvasása: először ki kell olvasni az egészet,majd utána érdemes az első 50-60 oldalt elolvasni újra, itt már érteni fogjuk, megvilágosunk. Én elolvastam újra az utolsó 20 oldalt is. Azt a tanácsot láttam a neten, hogy a fülszöveget ne olvassuk el, ezért így cselekedtem, bár utólag nem láttam sok értelmét.

Egy érdekes megfigyelés, hogy a magyar nemzet valóban értelmesebb az amerikainál :) Molyon elég jó véleményeket írtak a könyvről, míg angol nyelvű oldalon többségében negatív véleményeket láttam, hogy be se fejezték a könyvet. Hát igen, a gondolkodás nem az erősségük :) A könyv felétől , mikor már kezdtem érteni miről is szól, mikor ki beszél, egyre érdekesebb lett,  a vége kicsit ránk van bízva. Ezt úgy kell érteni, hogy a szerző elmondja mindenkinek az álláspontját (amik helyenként ellentmondásosak), de annyira tárgyilagosan teszi ezt, hogy a mi döntésünk kinek hiszünk.

Örültem, hogy olvastam ezt a könyvet, de az a sejtésem, hogy ez egy olyan könyv lesz, amire nem emlékszem majd.