Ha a könyvet a felénél értékeltem volna, akkor se kapott volna 3.9 fölött, de a végére érve a katarktikus élményem az volt, hogy ideges lettem (tudniillik azért, hogy lehet ekkora béna nyomi vége), nem tudtam aludni, böngésztem a külföldi oldalakat is, hogy én vagyok debil és én nem értettem valamit, vagy tényleg a könyvvel van baj. Na de előre szaladtam. Kezdjük az elején. (Ez volt az idei 13. könyvem, tényleg szerencsétlen szám...)

A könyvet a könyvtárban láttam meg, érdekes cím (bár úgy tanultam, hogy felsorolásnál vesszőt használunk, és csak az utolsónál van és), a történet is tetszett, egy idős hölgy 83 évesen elindul gyalog, hogy 3200 km sétával  elérjen a tengerhez. Útközben hozzá szegődik egy prérifarkas is, a férje pedig otthon várja türelmesen. Kedvemre való kis történetnek ígérkezett, mégha az alapsztori eléggé elrugaszkodott a valóságtól, akkor is-vagyok ennyire zakkant :) Kicsit hajazott a sztori a Forrest Gump azon részével, mikor csak fut és fut, és szegődnek mellé rajongók. Bár azért 83 évesen 3200 km enyhe túlzás, plusz a természetben aludni....

DE- ez a könyv nem váltotta be még közel se a hozzá fűzött reményeimet. Először is roppant zavaró volt -már a könyve elején is, a párbeszédeknél a központozás hiánya. (nem volt idéző jel, vagy, gondolat jel) Így nem lehetett tudni ki beszél éppen, beszél/vagy csak gondolja éppen a mondatot. Ettől még persze nem mondom egy könyvre hogy rossz, de tényleg feleslegesnem találtam ezt az újítást. Persze a szerző biztos nagyon menőnek érzi magát, hogy ő milyen egyedi. Etta vándorol, a férje otthon unalmában papírmasé figurákat csinál. Nem túl izgi szál, így párhuzamosan a múltat is láthatjuk, de ez is persze össze vissza van fejezeten belül is. A múltas sztorik nekem jobban tetszettek, jobban lekötöttek.

Ami dühített, az a könyv vége felé következett be, próbálom spoiler nélkül megírni: ugye haladtunk a múltban Etta és Otto gyerekkorától, gondoltam akkor eljutunk napjainkig, hogy sok mindent megértsek. Nem, laza 60 év kimaradt...ez segített is abban, hogy homályos foltok maradjanak a történetben. Alapvetően azzal sincs gond, ha egy könyv nem teljesen egyérelműen ér véget, vagy marad pár megválaszolatlan kérdés. Itt viszont majd az egész könyv kérdőjeleződött meg a végére. Spoiler gyanú: Akkor most Etta és Otto egyazon személyek? Ha igen, az egész könyv baromi értelmetlen. A farkas ott volt, vagy Etta csak hallucinálta? Russellel hárman párban éltek nagyjából? Spoiler vége. Még tehetnék fel 50 kérdést simán...

Egy nem túl mérvadó dolog, 330 oldal a könyv, amiből 80 oldalon kb 1-5 sor volt. Ez nem túlzás, sok olyan oldal volt, ahol csak mondjuk 2 mondat volt. Előtte levő oldalon mondjuk fél oldalnyi szöveg, a következőn 6 sor. Nem vagyok egy megszállott környezetvédő, (és valószínűleg ez a könyv nem fog eladási rekordokat döntögetni), de ezt akkor is nagy pazarlásnak érzem. Szegény erdők.

Majd éjfélkor értem a könyv végére, ott már faltam a 3 soros oldalakat, mondom csak kiderül a végére valami. Hát elolvastam, letettem, konstatáltam, hogy mekkora f*s a könyv. Ideges lettem, akkor néztem moly-os hozzászólásokat, hátha ott meglelem a kérdéseimre a választ, de nem, ott csak istenítették, hogy mennyire jó a könyv. Akkor irány az angol oldal (goodreads), ahol kicsit megnyugodtam, hogy többekben is felmerültek ugyanezen kérdések, és mást is zavartak a párbeszéd béna leírásai. Ott is nagyon sokan lehúzták, hogy azért alap sztori se egyszerű, a vége kimondottan felháborító. Akadt ott is pár agyatlan, aki csak fröcsögött, hogy "jajj de szép érzelmes könyv","tele van szeretettel", bla-bla. Utoljára vagy 10 éve lettem ilyen mérges olvasás közben, akkor a Lolita könyv okozta ezt, és agyon akartam csapni a könyvvel azt, aki ajánlotta nekem. Itt is ezt éreztem, hogy a kiadókat kéne a könyvvel ütlegelni.

Ui.: ha a pár mélyentisztelt olvasóm közül valaki esetleg olvasta a könyvet és érti, segítsen már ki a szenvedéseimből! Köszönöm!

https://moly.hu/konyvek/emma-hooper-etta-es-otto-es-russell-es-james