Nézzük, mi is ez a könyv elvileg ( a fülszöveg és egyebek alapján): egy kutyás könyv. Nem teljesen, persze, egy háborús veterán írása, leírja a háborúkat, saját nehézségeit, bemutatja a betegségét(betegségeit), és hogyan ismerkedik össze a golden retrieverrel, milyen hatással lesz ez rá. Csodás borító, remek cím.

És akkor mi valójában ez a könyv? Egy háborús könyv. Egy veterán írása, aki leírja a háborúkat, amikben részt vett, a nehézségeket, majd ahogy ez kihatott az életére, és a sok -sok betegségről is olvashatunk. Részletesen. Hol a kutya? Itt-ott azért valóban ott van, mondjuk 20-30%-ban. Lehet ténylegesen többször van ott, de az érzésem ez volt. Ez egy háborús könyv, de annak se túl jó, mert érezhetjük, hogy az író újságíró a mindennapokban. így össze vissza van a könyv, túl sok benne a felesleges adat, nincs történet szál, időrendben sincs logika sokszor. Ezek eddig a tények.

A személyes véleményem az, hogy tudom pokolra jutok, de nekem rettenet ellenszeves volt ez a fickó. (A 3.8 pontot is csak az okos tündéri Kedd miatt adtam, nem tudtam tőle elvonatkoztatni) A könyv végén, az utolsó oldalakon van pár kép Luisról(és Keddről), az a féle férfi, akinek a szeme se áll jól. A könyvben, ahogy magáról ír, az isten komplexus semmi ehhez képest. Leírja, hogy ő mekkora egy izomkolosszus, micsoda érdemleges cikkeket írt. Lehet ez mind igaz, de nagyon kérkedve adta elő őket. Na de onnantól lett igazán fura, mikor leírta, hogy mennyit ivott, szedett napi 20 darab (!) gyógyszert (hát ez a kettő együtt, és külön-külön is kiütik az embert), de ő így lediplomázott, írta a csodás és elismert cikkeit, és hát eleinte így nevelte a kutyát is. Nem tudom szegény kutya mit szenvedhetett mellette, és talán bántalmazta is Keddet...

Mikor a cérna elszakadt, az az volt, hogy leírta cisztát diagnosztizált a kutyánál( az állatorvosi diploma megszerzését nem taglalta a regényben), és hát otthon egy fertőtlenített borotva pengével nekiesett a kutyának és lecsapolta a cisztát... A kutya túlélte, de szerintem ez már bőven kimeríti az állatkínzás határait. Neki a háborúban a kis sebeket magának kellett ellátnia... ez volt a kutya műtétre az indok. New York kis város, nincs ott állatorvos... Elképzelem magamban, ahogy a begyógyszerezett bepiált veterán egy fejkendőt kötött az izzadt koszos fejére, mint a Rambó, és épp hősnek érzi magát, hogy megmenti a kutyát.

Ilyenek miatt volt ellenszenves nekem az író, a könyv is. A kutyáról amit viszont olvastam,az megtetszett, és mivel időnként nekem is vannak pszichés nehézségeim (nem említhető egy napon a háború okozta traumával), elgondolkoztam, hogy hasznos lehet egy ilyen "munka kutya". Bár kötve hiszem, hogy én tudnám tartani vele a távolságot, és amikor "dolgozik", akkor ne dencölgetném :) Kedd amúgy is gyönyörű, boci szemű kutya.

Van kutyám, (szüleimnek is van több), és valóban tapasztaltam, ha ideges vagyok, akkor az ölembe fekszik. Vagy, mikor nagyon lázas voltam, akkor visszafogta magát (nem játszadozott), csak mellém heveredett. Tényleg sokat tudnak segíteni az állatok. Van ehhez érzékük, és el se tudom képzelni ezt célzott neveléssel/tanítással hova lehet még tökéletesíteni.