Hopppá,exponenciálisan nő az olvasóim száma (bármit is jelentsen a szó) - így vehetem azt, hogy van egy kicsi-de stabil olvasó közönségem, szóval jöjjék is az idén olvasott első könyvem. Amúgy ezt nem írónikusan értem, tudom, hogy van, akinek több tízezer követője van (nekem momentán 0), de nem tudok annyira kifacsartan kacifántosan egyedien sokatmondóan különcül írni, hogy menő legyek, se nem tudok gasztro bio paleo dolgokról írni. (Még ha tudnék főzni, se tenném :) ) . Meglehet, ezen a blogon szakácskönyvvel nem fogtok találkozni, ha mégis, akkor viszont azt értékelni kell, biztos zseniális könyv.
Megjegyzem, nekem az már sokszor nem is emészthető, ha valaki annyira erőlködik, h egyedi legyen és kitűnjön, manapság már szinte lehetetlen kitűnni bármiből is. Kiderült mindenkiben lakozik egy művész, aki ha nem dalra fakad, akkor fest, köt, famunkát készít, ír, ésatöbbi, mindenki roppant kreatív. Így a magam kis egyszerűségében írom, ami eszembe jut a könyvekről.
Ezzel a könyvvel már régebben is szemeztem, de valahogy mindig kimaradt. Pedig akkoriban még nem tudtam, hogy trilógia- és bevallom, mikor kitaláltam, hogy mostpedigaztánelolvasomtényleg, akkor sem tudtam még.. Lehet kihagytam volna, ha tudom, és kerestem volna egy rövidebbet kezdetnek, hogy megismerjem a szerzőt. Olvastam az 1984-et, kíváncsi voltam, ennek van-e valami jelentősége, hogy a cím erre utal. Spoiler, a könyvben párszor valóban utaltak Orwell könyvére, de 2-3 említésnél több párhuzam nincs köztük.
Érdekes ez a könyv, ha mondjuk fele, vagy harmad ilyen rövid, akkor valószínüleg max pontot adnék neki, de azért a +1500 oldal... olvasmányos könyv, de az első két kötetet simán le lehet tenni bármikor, nem ragad az ember kezébe. Viszont egyszerre akár 100 oldalnál is többet el lehet belőle olvasni, Murakami stílusa valahogy nem unalmas. De azért mikor már elolvastam 700 oldalt, és még mindig úgy éreztem, hogy nem indult be a sztori, akkor elég morci voltam Haruki Úrra is, és magamra is, hogy belekezdtem, és sajnos olyan vagyok, aki 700 oldal után már végigszenvedi a könyvet. Szerencsére itt azonban, a 2.kötet felétől kezdett izgalmas lenni a könyv. A 3.kötet viszont a letehetlen kategória (kezdhette volna ezzel az írást... :) ) Ott már teljesen beleéltem magam a 2 holdas világba, a lakótelepet láttam magam előtt, ahol a játszótéri csúszdán ülve kémlelték a holdakat.
Csak utólag vettem észre, mennyire hatalmába kerített a könyv, mikor is elkezdtem olvasni a következő könyvet, és nem igen tudtam kiszakadni 1Q84-ből. A könyv első 2 kötete Aomame és Tengo életét mutatja be, fejezetkre szabdalva. (vagyis első fejezet Aomame, második Tengo, harmadik Aomame és így tovább) A harmadik kötetben 3 emberre lesz ugyanez lebontva. Ilyen felosztást még nem láttam, de úgy tűnik Murakaminál ez nem ritka. Mivel nagyon hosszú a könyv, és szövevényes, ennél jobban nem is szeretnék belemenni a részletekbe. Amit hiányoltam, az az, hogy a végét kicsit összecsapottnak éreztem. Lehet ott már önmagát is lefárasztotta Murakami, és nem volt ereje tovább szövevényeskedni, de kicsit elvarratlan maradt a történet.
Összességében azt mondom, ha valakinek belefér az idejébe az olvasás, és nem csak metrón olvas munkába menet, akkor ajánlom a könyvet, a végére nem okoz csalódást. De azért tiszta szívvel nem mondom, hogy futás a könyvtárba kivenni. Általában nem szoktam könyvre sajnálni a pénzt, ezt a 3 kötetet megvettem, és itt először bizonytalanodtam el, hogy megérte-e.
Magam se tudom fogok-e még Harukit olvasni, de majd kiderül :)
https://moly.hu/konyvek/murakami-haruki-1q84-1
