Nos, ezennel Mary Kay Andrew minden magyarul megjelent könyvét olvastam (ezt már írtam tavaly is, szerencsére évente jön ki 1-2 könyve). Nyaralásokra szoktam tartogatni, ott kezdtem el most is, de ez nagyon lassan csúszott.
A szokásos újrakezdéssel indul: Drue szakít barátjával, hazaköltözik (megörökli a lerobbant családi házat) és új munkát kap. Valahogy engem idegesített ez a csaj, majdnem végig. Nem tudom pontosan, hogy miért, de folyton tolta, hogy ő mindent megold egyedül, nem nagyon gondolt végig semmit, másra sem nagyon figyelt. (A butaságait nem spoilerezem el, de nem tudott hozzám közel kerülni a karakter, sajnálni sem nagyon tudtam.)
Több fő szál is volt a történetben, mintha nem igen tudta volna a könyv, hogy miről szóljon. Egyszer természetesen itt volt a csodás Drue, aki a sérült lábával is úgy ment előre mint egy terminátor (jajj de cinikus vagyok), és aki megpróbálta a sebeit nyalogatva (és már megint az vagyok) újra felépíteni az életét. Munkahelyén belebotlik egy több, mint 2 éve húzódó gyilkossági ügybe, amit nem tud elengedni. Ez a nyomozás a 2. szál. Aztán talál még egy cikket egy 40 éve eltűnt nőről, ez a harmadik.
Közben előkerül pár pasi, elég húzós lesz a saját családján belüli történés is. Lehet a kevesebb kicsit több itt segített volna.
Nem volt rossz könyv, mert bár az első fele nagyon lassan ment, utána már azért felgyorsult, de nem lett a kedvencem. Egynek elment, de nem hiszem, hogy újra olvasós. De azért Mary Kay Andrewst továbbra is szeretjük, és várom, hogy jövőre is jelenlen meg tőle valami.
