Mikor szembekerült velem ez a könyv, és olvastam, hogy Alaszkában játszódik, és hogy... ááá nincs "és"... Ennyi infó is elég volt, hogy rögtön felkerüljön a listámra és mielőbb beszerezzem. Az, hogy magas százalékon áll és jók az értékelések róla, csak megerősítettek ebben a döntésemben.
Alapsztori: mikor Calla 2 éves volt, az anyukája úgy döntött, hogy fogja kalapját- kabátját majd tovább áll, mert nem neki való az alaszkai élet, és Callával Torontóba költöznek. Wren, az apuka Alaszkában marad, és idővel sajnos megromlik nagyon az apa-lánya kapcsolat. Több éven át nem is beszélnek egymással, egészen addig, míg Calla értesül apukája betegségéről. Mivel épp elvesztette a munkáját, és szakított a barátjával, nincs semmi, ami Torontóba kösse, így elmegy meglátogatni az apukáját.
Így a nagyvárosi lány becsöppen az alaszkai életbe, ahol nincs minden sarkon Starbucks vagy szépségszalon. A helyzet nehézségét fokozza, hogy apukáját sem látta 24 éve, és a szomszéd fiú is csak borsot tör az orra alá.
Ami kicsit bosszantott, az az, hogy Calla úgy csinált mint aki egy ismeretlen bolygóra került. Azért na, én még Alaszka közelében sem jártam, de kb el tudom képzelni mire számíthat az ember. És egy ilyen nagyvilági lány, internet hozzáféréssel, elképzelni sem tudja mi vár majd rá ott, így nem is valami felkészülten megy, mindenen nyüszög. Úgy sejtem kellett ez a vonal, hogy legyen karakter fejlődés, de ez így kicsit ostobára sikeredett.
Ezt leszámítva csuda klassz kis "utazás" volt ez a könyv: a helyszín remek, sok szerethető emberrel, plusz engem mindig is vonzott egy egyszerűbb, természet közelibb élet. A folytatást is olvasni fogom majd :)
